Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859
1859-06-30 / 18. szám
29 4 __ ' Majd egy károgó varjúcsapat veszi körül az uhut, majd egy otromba ölyv rohan fütyölve a megrezzent állatra, melly felborzalt tollakkal várja őt, majd ismét az ékes toronysólyom röpkéd felette, mig a ravasz szarka gyanakodva csak a távolban ugrál és fecseg. E változatos képek tevék előttem kedvesekké a bagolykuiiylióbaii tett látogatásaimat, noha az embernek mindenesetre szüksége van itt némi türelemre. Egy izben késő őszi napon látogattam meg a kunyhót, melly a vidéket környező sziklák egyik csúcsára volt épitve. A kunyhótól a meglehetősen meredek szikla mentében szép kilátás nyilt a folyamra. Délután volt, az idő nem igen kedvezett, átalában kevés reményem volt lövéshez juthatni. Egy könyvet vettem elő zsebemből s elmerültem a vonzó olvasmányba. Ekkor perezre elsetétűlt a kunyhó s egy nagy árny vonult át a felnyitott könyv felett A könyvet eldobni, felugorni s puskámat felragadni pillanat műve volt. Bámulva pillanték meg egy sast, melly az uhut megragadta, de csakhamar ismét elbocsátá s azután büszkén emelkedett fel a levegőbe. Fegyverem megtette kötelességét s nemsokára azon kellemetlen szerencsém volt, hogy a sebesült uhut az egyik s a lelőtt sast a másik kezemben czipelhettem haza. A sas tökéletesen kifejlett sziklai sas példánya s kiterjesztett szárnyakkal 9 láb liosszu volt. A fáczános — egy tetőtől talpig vadász — sokáig nem tudta megbocsátani hanyagságomat, miután az uliu már nyolcz évig szolgált neki és rendkívül szelid volt. Ugyanazon bagolykunylióban, ennek ellentéteid azon ritka vadászszerencsém volt, liogy könnyű ködben a kunyhó felett átröpülő két vadlúd közül az egyiket lelőhettem. II. A dögkunyho. Az 1845-ben még csajkás kerületnek nevezett titeli határőrvidék, nagyszámú vizi madarakon kivül, kiterjedt nádasaiban és nem különös nagy kiterjedésű erdeiben, mellyek azonban valamennyien sűrű cserjékből állnak, aránylag nem jelentéktelen számú farkasokban is bővelkedett, mellyek daczára az ellenök tett számos vadászatnak csak nehezen engedék az embereket közelükbe jutni. Nevezetesen а К о vil nevű határvidéki falu mellett létező erdő kedvencz tartózkodási helyük. Már az emiitett év nyarában számos panasz hallszott a farkasok
