Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859
1859-01-20 / 2. szám
23 1 számára fegyverengedélyeket, liogy ezek által lövessenek maguknak ünnep- s névnapokra sültnek valót. Igy aztán derűre borúra jár vadászni minden molnár és csizmadia, ki mesterségét megúnta, és minden arra semmikép nem jogositott bitang puskás, kinek magának talpalatnyi birtoka vagy bérlete sincs. Az illyen nem nézi a régi vadásztörvény és vadászszabály tiltotta fajzási és szaporodási időszakot, hanem martiusban nagy hóban hasas nyulak után lesekedik naphosszant, és a foglyot, fürjet, sat. fészkében, tojásáról lövi le. Iparosainkban továbbá nincsen semmi lendület, semmi inger, hogy megismertetésük által egyszersmind a tökély felé törekedjenek. Vannak példáúl derék mesterembereink, kik a fegyver- és késneműek-, szíj-, nyereg- és kocsigyártmányok készitésében remekelnek, de soha nem olvastam Kirner, vagy Alexytöl, vagy Paukertöl tudósítást, melly a vadász és lótartó közönséget készítményeire s ezek czélszerűségére figyelmeztesse. Pauker, ki a londoni iparmükiállitáson aranyérmet nyert késnemü-készitményekért, mikben az angolok minden nemzetbeliek fölött remekelnek, N.-Váradon a Sas-utczában két udvarszobában tengődik, alig két legénynek adhatván munkát — s minden müveit, mellyek akár az egyszerű csinra, akár pedig az anyag szilárdságára nézve a világ bármelly iparosáéval kiállják a versenyt, néhány négyszög lábnyi üveges kirakatba zárja. Igy van ez másokkal is, és az önálló s önmagából vajmi könnyen fejlődhető sportunk s tényezőinek emelésére és ismertetésére hazánkban úgyszólván semmi sem történik ! Illyen s ezekhez hasonló gondolatok váltakoztak elmémben, midőn eredetileg arra tökélém magamat, hogy azon megyéknek vagy tájaknak, mellyeket leginkább ismerek, vadásztam leírását kozlendem e lapokban. Ezen leírásoknak „V a d á s z г a j z о к" czimet azért véltem adhatni, mert olly rajzokat szándékom nyújtani : mik csupán vadászat- és sportkedvelök számára vannak irva, de mellyeknek viszont olly modorban kellene irva lenniök, hogy a szó nemesb értelmébeni sportsman azokat ha nem is örömmel, legalább némi érdekkel olvassa. A „Vadászrajzok" czélja kettős. Először mindnyájunk érdekében megismertetni a sportot s annak helyi viszonyait, tényezőit, hiányait és jelenlegi állapotát minden megyében, szóval : a tért vadásztanilag irni-le. Másodszor, illyes minden oldalróli ismertetés által a nálunk szokásos mezei kedvtöltések kiilönségeit, a vidéken feles számmal napi renden lévő
