Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-01-20 / 2. szám

23 1 számára fegyverengedélyeket, liogy ezek által lövessenek maguknak ünnep- s névnapokra sültnek valót. Igy aztán derűre borúra jár vadászni minden molnár és csizmadia, ki mesterségét megúnta, és minden arra semmikép nem jogositott bitang puskás, kinek magának talpalatnyi birtoka vagy bérlete sincs. Az illyen nem nézi a régi vadásztörvény és vadászszabály tiltotta fajzási és szapo­rodási időszakot, hanem martiusban nagy hóban hasas nyulak után lese­kedik naphosszant, és a foglyot, fürjet, sat. fészkében, tojásáról lövi le. Iparosainkban továbbá nincsen semmi lendület, semmi inger, hogy megismertetésük által egyszersmind a tökély felé törekedjenek. Vannak példáúl derék mesterembereink, kik a fegyver- és késneműek-, szíj-, nyereg- és kocsigyártmányok készitésében remekelnek, de soha nem ol­vastam Kirner, vagy Alexytöl, vagy Paukertöl tudósítást, melly a vadász és lótartó közönséget készítményeire s ezek czélszerűségére figyelmez­tesse. Pauker, ki a londoni iparmükiállitáson aranyérmet nyert késnemü-készitményekért, mikben az angolok minden nemzetbeliek fö­lött remekelnek, N.-Váradon a Sas-utczában két udvarszobában tengő­dik, alig két legénynek adhatván munkát — s minden müveit, mel­lyek akár az egyszerű csinra, akár pedig az anyag szilárdságára nézve a világ bármelly iparosáéval kiállják a versenyt, néhány négyszög lábnyi üveges kirakatba zárja. Igy van ez másokkal is, és az önálló s önmagá­ból vajmi könnyen fejlődhető sportunk s tényezőinek emelésére és ismer­tetésére hazánkban úgyszólván semmi sem történik ! Illyen s ezekhez hasonló gondolatok váltakoztak elmémben, midőn eredetileg arra tökélém magamat, hogy azon megyéknek vagy tájaknak, mellyeket leginkább ismerek, vadásztam leírását kozlendem e lapokban. Ezen leírásoknak „V a d á s z г a j z о к" czimet azért véltem adhatni, mert olly rajzokat szándékom nyújtani : mik csupán vadászat- és sport­kedvelök számára vannak irva, de mellyeknek viszont olly modorban kellene irva lenniök, hogy a szó nemesb értelmébeni sportsman azokat ha nem is örömmel, legalább némi érdekkel olvassa. A „Vadászrajzok" czélja kettős. Először mindnyájunk érdekében megismertetni a sportot s annak helyi viszonyait, tényezőit, hiányait és jelenlegi állapotát minden megyében, szóval : a tért vadásztanilag irni-le. Másodszor, illyes minden oldalróli ismertetés által a nálunk szokásos mezei kedvtöltések kiilönségeit, a vidéken feles számmal napi renden lévő

Next

/
Thumbnails
Contents