Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859
1859-01-20 / 2. szám
23 1 vadászati és ide tartozó sajátságokat és tájszavakat napfényre derítve, Szépen fejlődő vadász- és versenyirodalmunk számára biztos és maradandó alapokat hordani össze. Azután, szabadjon reményt is táplálnunk, hogy — ha a modor, mel- * lyet választánk, tetszésben részesül, okvetlenül fog találkozni elég ifjú és tapasztalt erő, melly akár tárgyszeretetből akár pedig mulatságból a körüle levő térre forditandja szemeit s minél kedvesebb és mulattatóbb alakban azt velünk megismertetni szives leend. (Folytatjuk.) Sárosi sport. A falusi lakos kedvencz szórakozását képezé mindig — a vadászat. Napjainkban e mulatság fokonként nagyobb tért nyer ; minden vadászatnál találkozunk ujonczokkal, kik sorainkba lépve sportsmanekké kivánnak képeztetni — s alig van nagyobb vadászatunk, hol egy vagy más ujoncz ne avattatnék fel valóságos sportsmanné. Sportsman akkor lehet csak sárosi fogalmaink szerint valaki, ha mint vadász özet, vaddisznót, siket- vagy nyirfajdot ejtett el ; mig illy babérokat nem tud felmutatni, pecsenye-vadásznak igen, de sportsmannek nem tekintetik. A felavatási szertartások bizonyos megállapított szabályok szerint mennek véghez — minden mentség elmellőzésével — ktinn a vadászat színhelyén ; az ujoncz t. i. elejtett zsákmányára fekszik, a kürtök megrivallnak s a társaság veterán vadásza fegyvervesszejével gyengén, vagy a körülményekhez képest erösebben is illeti a zsákmányán fekvő új sportsmant, utána következvén a többi jelenlevő ; ennek megtörténtével a keresztapa szerepében működő veterán forgót tűzvén a felavatott kalapjához, fegyverét az elejtett vad vérével megkereszteli s kezét egyik vállára téve e szavakkal : „Most már sportsman társunk vagy!" — vadásznak avatja fel. Igy avattattak fel közelebb Bánó József, Meliorisz Aurél, Péchy Antal! Szinyey Felix, Szulyovszky Ágoston és Keczer Miklós. Az idő kedvező járása mellett hetenként egyszer vadászunk, jobbára kopókkal — hajtókkal csak néha, mert sürü cserjéstől fél a tót, pedig itt honol a vad, és sokszor a legszebb erdőkben vagy a hajtőkön tör keresztül, vagy a sűrűben marad, de a jó kopó kizavarja s már csiholása is kedves húrokat penget kebleinkben. Hiába, nincs jobb hajtó a jó kopónál. Hogy a sport olly mérvben, mint azt mi űzzük Sárosban, körülményeink között szükséges : azt senki sem fogja kétségbe vonni, a ki dologtalan helyzetünket s a viszonyokat tekintve látja, hogy legjobb akarat mellett sincs teendőnk ; jó pajtások között sok kellemetlen jelenetet kikerülünk, gondjaink egy részét toljuk legalább
