Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-06-10 / 16. szám

261 gyébe kapta a vetgolyót. Az arabok azonnal az egész vadászvonalon végig futottak s mindenkivel tudatták az örömhírt, ekkép elrontva tervünket, melly szerint mindenkinek helyén kellett volna maradni hajnalig. A megsebzett oroszlány fel is használta a szabad tért, mellyet ezen boszantó körülmény előidézett s igy csak egy áldozattal kellett megelégednünk. Azonban elvégre is ezen oroszlány elég szép volt,hogy elfeledtesse velünk a másikat s a szerencsés lövés bizalmat költött bennünk ezen új eljárás iránt. A vetgolyó nem érte sem a szivet, sem a tüdőt, hanem szétpattanása olly belső vérzést idézett elő, mellyet borzasztó volt látni. E seb, más golyóval, még gyógyulható lett volna, mig igy maga a szétpattanás ölte meg az állatot. Valóban nagy köszönettel tartozunk Devismenek a biztosságért, mellyet pusztán csak találmányának köszönhetünk. E napot még egy más esemény is tette nevezetessé, mellyböl láthattuk, hogy milly eredménydús lehetett volna ezen éj, lia mindenki helyén marad, mint el volt határozva. Délután négy óra tájban Zamoyski János és István grófok leshelyüket késziték el és ágakat vagdaltak. Egyszerre nagy zajt, átható kiáltásokat, rémes ordítást hallanak, nagy kövek gurulnak feléjük és fegyverüket ötven lépésnyi távolban hagyták az ösvény rr mellett. Mit tettek volna önök illy esetben ? Ok őszintén bevallják, hogy nagyon meg voltak indulva és lélekszakadva futottak távollevő fegyvereik után. Azonban a nőstény oroszlány és kölykei elrohantak mint egy forgószél, egy óriási vadkant üldözve, melly szerencsés volt — egészen véresen megmenekülni körmeik közül. Másnap megtalálták a három vadállat nyomát, két metrenyire az egyik vadász állomásától. 18-án este elhelyeztem a vadászokat a nőstény vagy a megsebzett oroszlány valószínű útjára. Reggel három óra tájban Ágoston egy vadkant hallott közeledni. Kis idő multán az ágak mindenfelöl ropognak és a vadkan, a nőstény oroszlány és két kölyke olly sebességgel rohan el előtte, hogy csak vaktában volt ideje reájuk lőni. 19-én reggel megtudtam, hogy a megsebzett oroszlány, nem messze tanyánktól egy ökröt ölt meg, következőleg este az utakat őrzöttük. Tiz óra tájban az oroszlány megjelent és megállt Bogusz ur, Konstantin gróf földije és Bertrand, Zamoyski gróf vadásza előtt. Minthogy a hold még nem világítá meg az erdő ezen részét, Bertrand csak találomra lött. Az oroszlány nem mozdulván a lövésre, Bogusz igy szólt szomszédjához .* „Ugy hiszem agyon van lőve." E szókra az oroszlány ordítva ugrott azon hely felé, honnét a hangok jöt-