Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-04-30 / 12. szám

197 novemberi nap tetszös fényt és árnyalatokat vet, egy éjszak-amerikai tisztáshoz hasonló nyilt térre érünk ki — s im előttünk a falka a találkozás helyén. Alig hihetjük, hogy külföldön vagyunk, annyira angol a jelenet minden része és színezete. Az angol falkár csinos szikár termete s arczán nemzetének és üzletének jellemzetes önbizalma ; a két ostorász, kik magyarok bár, de főnöküknél is angolosabbak, beretvált piros arczaikkal s kifogástalan öltönyükben ; a kerek arczú fiú a falkár második lován s a barna ruhás lovászok, kik nrok pótlovait gondosan jártatják alá s fel: mindezen egyének olly jellemzetesek és természetesek, mintha Alken valamelly rajzából léptek volna elő. S aztán még a lovak — ezek mindenike épen olly állat, minőt egy tizenhárom stone súlyú férfi Leicestershireben örömest lovagolna, kivéve a hatalmas Drivert, melly magát ,,a grófot" viendi s mellynek nehéz súly alá termett igazi vadászié alkata bizonyítja, hogy megéri azt a háromszáz guineát, mellybe került; nyereg és kantár kétségbevonhatlan londoni készülék, söt még a vadászpalaczk is, melly kürtszerüen lóg le a balvállról s mellyet aztán Magyarországszivében ép olly keményen húznak meg, mint Barkby Holt vagy Waterloo Gorse mellett. Korán jöttünk, a gróf még nem érkezett meg s igy van időnk a kutyákat szemle alá venni. Szép külsejű s különösen egyenlő falka ez ; e kopók alkatában feltűnő ama leirhatlan tetszősség, melly — kevésbé a valóságos symetriának, mint inkább a jó vérnek levén eredménye — nem fejezhető ki máskép, mint liogy „jól futóknak látszanak" s ez olly tulajdon, melly kutyában és lóban egyiránt mutatkozik, az alkatra és termetre vonatkozás nélkül. Tüzetesen vizsgálva azonban őket, azt találjuk, liogy lábaik és talpaik kitűnők, sziigyök mély, izmos alkatuk sok fáradságot kiállni képes, fejük ünnepélyesen vadászias s még a szukákén is ki van nyomva a rókakopó határozott éles szaglászata ; farkuk kelletinél talán kissé nagyobb — s bár kan és szuka együtt hajt *), az egész falka még is szabályos és egyenlő. E nyilt vidéken tizenhat pár untig elég a róka megölésére ; ennyi van jelenleg künn s a hon maradt másik tizenhat vagy tizennyolcz pár egészíti ki gróf Károlyi összes falkáját.**) Egyébiránt a *) Col. Whyte Melville fóti élményéi óta az ottani kopók kan- és nőstény falkákra osztittak. Szer

k**) Az utolsó vadá«zidényben 48 pár volt a létszám. Szerk,