Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-04-30 / 12. szám

198 sok tiszta élénk fő s erős, tartós termet elárulja bennük a Pytchley ebólból származást; és Charles Payne eljárása s ebólkezelése ép olly ismeretes követett példány itt a magyar sikon, mint nálunk Angliában. Tekintve azt, liogv a rókakopó itt ép úgy, mint más országokban, kivéve saját hazánkat, két ivadék után bizonnyal elkorcsosúl, méltán meglephet az, bogy illy jeles falka mutatható fel ezen éghajlat alatt, mellynek az ebfajra kétségkívül hátrányos a befolyása; — s valóban nagy gond és nem kis költség szükséges a hanyatló fajnak új vérrel való felfrissítésére. A beltenyésztés itt biztos romlásra vezetne s igy két évenként legalább egyszer a legjobb angol ebólakból válogatott új adalékot hoz a dunai gözös fóti rendeltetésére. Illy nehézségekkel küzdve aztán természetes, hogy minden jó kopó nagy becsben áll s jaj az ügyetlen sportsmannek, ki valamellyikét letipratná ! Olly szavahat fogna hallani, még pedig valódi angol hangzatúakat, mellyek — lia az illető esetleg angol volna — azt képzeltetnék vele, hogy lion van, vagy ohajtatnák, bár ott volna. Különben minden csupa udvariasság, szivélyesség és jó pajtásság. Hills a falkár, a mi sporthirű Jem Hills-ünknek közeli rokona? kiválólag jó modorú értelmes egyén. Falkári tehetségeiről alább bővebben fogunk szólani, addig is merítsünk töle némi értesülést a magyarországi rókavadászat keletkeztéröl és baladásáról. A most lova lábainál pizsegö falka régibb, mint sok saját honunkban. Több mint húsz év előtt a jól ismert herczeg Eszterházy Pál vette azt, kinek — házasság útján legfőbb rangú angol családaink egyikével összeköttetésben lévő fia élénk érdeket talált a rókavadászati sportban, mellyet ö Anglia legjobb vadászterein gyakorlott már s mindent elkövetett, hogy atyja kopóit ép olly derék falkává alakítsa, mint ama minták, mellyeket ő Quorn, Cottesmore és Belvoir terein tanulmányozott. /На időnként egy-egy utazó magyar Meltonben megjelent s magát a pázsitos fennsikon és Leicestershire félelmetes sövényein át kitűnteté, a bámuló Quorniták alig sejthették, liogy ő e szakban hon már bosszú iskolán ment át s hogy ő egy távoli országban, a hatalmas Duna partvidékén rég megszerezte már magának a kellő gyakorlatot s a vadászat iránti azon valódi buzgalmat, melly nélkül lehet ugyan valaki bátor és jó lovas, de egy róka utáni futamot végig vinni nem fog. Magyarország kitűnő jó lovasokban soha sem szűkölködött. Ezek közt foglalt helyet gróf Sándor is, kit rendkívüli vakmerősége s nyaktörő merényletei tettek híressé.