Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-04-30 / 12. szám

196 De hiszen mi Pestről lovagolunk ki egy szép vadásznap reggelén, olly csésze kávé után, minőt csak kelethez közeledve ihatunk s mi talán a töröktől hátrahagyott örökség. Jó szivarral ajkaink közt (mert itt minden ember egész nap dohányzik) meglehetős külsejű lóra ülünk, egy zsidó tulajdonára, meliynek ősei a mi angol Stud Book-imkban vannak feljegyezve s melly e szerint, Newmarkettől bármilly távol született és nevekedett is, ép olly telivér, mint maga Eclipse s mi több, esetlegesen jó vadászállapotban van. Pest utczáinak tiszta kövezetén, szép épületek és tarka boltkirakatok közt baladva, se kíváncsiságot se érdeket nem gerjesztünk : vadászöltönyünk, csizmánk, sarkantyúnk olly megszokottnak látszik lenni a nép előtt, mint ama bájos hölgy öltözéke, ki villámlómagyar szemeivel végig tekint rajtunk, de minden megbámulás nélkül, sőt — némi neheztelésünkre — teljes közönnyel fordul el tőlünk. Valamelly vidéki angol városban nagyobb feltűnést okoznánk — de hiszen nem is csoda, mert a kétszinű sorompót elhagyván, első a mit megpillantunk, néhány veres kabát, mellyek az utat szegélyzö fák közül merülnek fel, mintha csak lion volnánk Angliában! Nem sokára ismét köunyü magyar szekér ér utói, négy sportsmannel rajta, kiknek skarlát gallérjaik kikukucsálnak a vízhatlan köpeny alól s kik aggódva nézvén fel az égboltra, angolul — valóban angolúl — beszélgetnek a nap sportjáról. Honunkra emlékeztetnek illy szavak, mint scent és country és a good fox, habár a többi magyar, vagy franczia nyelven legyen is mondva; honunkra emlékeztet a térdeik közt tartott vadászostor s a szabályszerűen lekötött kalap. Utunk pár festői külsejű falun visz át, fehér házikók és örökös ákáczok közt, mellyeknek tollszerű könnyű lombozata olly jól illik a házak kissé keleties külsejéhez s a keleti Európában minden faluban kóválygó lúdfalkáklioz. Találkozunk egy fiatal lovon ülő lovásszal s felhasználva a birtokunkban levő néhány német szót, megkérdjük őt, merre kell mennünk. Válasza rögtön elárulja benne az angolt s azt is, hogy kissé be van kapva a reggeli órák daczára. Fájdalom, hogy hazánkfiai annyira szeretnek visszaélni a magyar bor bőségével ! Mindamellett megtudjuk töle, hogy „a gróf falkájának pompás futama volt tegnapelőtt" és hogy „jó lesz sietnünk, mert a gróf rendkívül pontos szokott lenni." Ebez képest, folyvást szemmel kisérve a veres kabátokat, sietünk is s áthaladva egy ritkás erdőcskén, mellyben az itt sokkal hőbb sugarú