Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-04-30 / 12. szám

195 S mind e mellett mi az átalános angol fogalom egy külföldi falkáról, vadászatról és futamról? Azt hisszük, hogy ez Magyarországban is ollyszerü, minőt példáúl Compiègneben császári fény közepette láttunk? Képzelünk magunknak pompás reggelit ; délutáni találkozást ; egy sereg vadászkürtöt ; pórázra fűzött nehéz véreb-falkát, mellyet gyalogosok vezetnek ; fényűzést az öltözékben ; drága csótárral ékes lovakat ; vadászkéssel fegyverkezett félelmetes lovasokat ; bájos hölgyekkel telt hintókat a fasorok közt s nevető és tréfáló amazonokat szökdelő paripákon; szóval : egy circusszerü mulatságot, zenével, villás reggelivel, szépelgéssel s hazatéréssel fáklya világnál ? Szó sincs illyesmiröl. Képzeljük, hogy egy szép novemberi reggelen Pest jeles fogadóinak egyikéből, melly felséges királynénk nevét viseli, indulunk ki olly szándékkal, liogy egy rókavadásznapot élvezzünk — s azt bibetjük, hogy Meltonben vagyunk. Mi angolok szeretjük nyomozni a rokonságot különféle nemzetek jellegeiben, szeretünk visszamenni az eredeti törzsig s ebből következtetni a rokon népek közötti hasonlatokra: de itt őszintén bevalljuk, liogy illy genealógiai tartózkodási pont hiányában teljesen megfejthetlen előttünk a magyar nemességnek angolszerü jelleme és szokásai. Különösen büszkék ok származásuk tisztaságára, szeretnek dicsekedni a makulátlan magyar vérrel, melly nem talán más nemzetiség kifolyása, lianem azt vitatja, liogy már a vizözönkor is magyar volt — s mint a walesi gentlemanünk , ö is azt szeretné elhitetni, hogy saját bárkával birt e catastropk idején. S az ethnologok erősitik is, hogy a magyar önálló faj. E szerint nincs semmi rokonság, melly hozzánk hasonlítását megfejtse, pedig e hasonlításnak okvetlen fel kell a vizsgáló előtt tűnnie. A magyar nemes a müveit angol gentleman minden kedvteléseit osztja, ugyanazon athletai sportnemeket üzi, arczán hasonló nyilt kifejezés ül, alkata szintolly kifejlett izmos ; többnyire kitűnő lovas és biztos lövész. Söt még napját is angol módra osztja fel, a nagyobb rész beszél angolúl s jövedelmét inkább saját birtokán saját földnépe közt költi, mintsem azt Párisban vagy Hamburg és Báden-Báden Trente cl Quarante asztalain barácsolja el. Saját lakának körében, huszáros öltönyíi cselédei közt azonban előnyösen tűnik fel ; vadászni Poole készítette skarlátöltönyben jár s ebhez olly csizmát és nadrágot visel, melly azon itész szemének is tetszbetik, ki a Qiiorni vagy Cottesmorei falka után lovagló legcsinosabb habituék felett szokott szemlét tartani.