Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-04-20 / 11. szám

185 _ még idő, midőn e most méltán „töredékek" czimet viselő emlékiratok kiegészítve s egy még becsesebb egésszé összeforrva látnak napvilágot, hogy irodalmunknak e nemben valóságos kincsévé váljanak, mellyben — az elejétől végéig érdekelt olvasó a vadászati élményeken kivül történelmi adatokat, társadalmi rajzokat, jellemzéseket, fajképeket, itt ép humort, ott komoly és buzditó honfiúi irányt találand — s mindezt ama biztos hü ecsettel adva, minővel csak az birhat, kiben a vadászszenvedéllyel s félszázados tapasztalással a természet nagyszerű költészete iránti érzék, kora nevezetes férfiainak s a nép minden rétegének ismerete, „tiszta sziv és tiszta elme s a hazának hő szerelme" — egyesül. A tavaszi szalonkaidény — több oldalról vett összhangzó tudósitás szerint nagyon közepes eredménnyel folyt le. Ennek oka leginkább az időjárás változékonyságában keresendő, melly déli vándorainknak az afrikaia partokról s az Archipelagusról elindulását követte s minélfogva hozzánk elszórtan érkeztek. A martius végével beállt zordabb idő s az északi hegyekben esett hó azonban az átvonúlókat maradásra s a már elvonúltakat hátrálásra késztvén, ekkor néhány napon át sűrűbben mutatkoztak. A veszprémi, komáromi, nógrádi, honti, turóczi, nyitrai vadászok april első napjaiban örültek legkedvezőbb sikernek. így Nyitra megyében Czabaj vidékén — hol az idény nagyon soványan kezdődött — később pár nap alatt 80 darab esett. Erdélyből nem vettünk hirt. Európa legnevezetesebb szalonkázó területeinek egyike mindenesetre Slavónia s itt b. Prandau birtoka Yalpó, hol a váltakozó liget, erdő, remise, nedves puha föld és lanyha lég a délről érkező vendégeket huzamosabb maradásra birja s hol a szalonkák rendesen pihenő állomást tartanak. Valpónak e kedvező körülményeket felhasználó birtokosa ezeket czélszerü intézményekkel és berendezésekkel kapcsolta össze, mellyek az ottani szalonkavadászatot ép olly élvezetessé mint sikerdússá teszik s mellyeknek bővebb ismertetése egy jeles tollból igért czikknek lesz érdekes tárgya. Addig is, minthogy a valpói siker a magyarországi vadászatok s az egész szalonkaidény átalános mérvéül tekinthető, röviden megjegyezzük, hogy az idén martius közepétől april első hetének végéig Valpón lőtt szalonkák száma 800-ra megy s e nagy szám mellett is csak közepesnek van tartva az eredmény, mert jobb idényekben a lőtt darabok száma ezeren felül jár. A jelen évtizedben legjobb volt az 1853 év, midőn a tavaszi és őszi idény-eredmény összes mennyisége az évszámot haladta meg. Sárosból april 2-áról Péchy Ignácz úrtól a következő tudósítást vettük : „A sportvilágban az idén rövid fegyverszünet volt ; alig függtek hat hétig fogason fegyvereink, midőn a szomszéd Abaujból jött az első hir, hogy itt a szalonka. E váratlan — Sárosban rendkivül kora megjelenése a szalonkáknak, már martius 14-én felvillanyozta a vadászokat s mint hajdan „Kristus voscres"-sel, úgy iidvözlék most egymást a találkozó sportsmanek : „itt vannak a szalonkák !" Villanyos drót nélkül is elhatott megyeszerte az örvendetes hir, leszedte mindenki fogason nyugvó fegyverét, tarisznyáját ; rendezte lőszereit és sietett az erdőbe, hogy a hir alaposságáról meggyőződést szerezzen.