Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-04-20 / 11. szám

186 Nem volt többé kétség — a megye legéjszakibb részeiből is egymást érték a tudósítások, hogy láttak — lőttek — ettek szalonkát. Ennyi minden oldalról érkezett kedvező hir folytán martius 26-ára tüztük ki az első hajtóvadászatot és felfogadván a bajtókat, a vadászatot a sebesi erdőkben daczára a helyszínére megérkeztünkkor keletkezett roppant hófergetegnek — megtartottuk. Délelőtti tizenegy órától délutáni három óráig vadászva, miutáu a szél mindenki türelmét megzavará, egy pár szalonkával haza távoztunk, abban állapodván meg, hogy Feketepatakon folytatjuk kedvencz mulatságunkat. 27-én este sereglettek össze Bujanovits Rezső feketepataki lakában a vadászok, kik a szivélyes házi úrban egyiránt tisztelik a jó barátot, a kedélyes embert, a szenvedélyes vadászt ; — daczára a tavaszi mezei munkáknak jelen voltak : Dessewffy Kálmán, Füzeséry Antal, Menybért, Irányi István, Kádas Miklós, Kálmán, Keczer Sándor, Bujanovits Frigyes, Péchy Ignácz, Radvány Imre, Semsey Vilmos> r Szinyey деЬх, Szulyovszky Ágoston és Ujházy Albert. A szél szárnyas-vadászatoknál — a legalkalmatlanabb vendég s minthogy ennek aequinoctialis dühét maga Aeolus sem fékezheti, annál kevésbé tudtunk mi olly helyre eljutni, hogy dühe ellenében a felszálló szárnyast biztosan czélba vehettük volna ; három napig zavarta folytonosan mulatságunkat és ez volt oka, hogy csak 18 szalonkát tudtunk elejteni. Mart. 31-ke a Simonka és Libánka hegyláncz hóleplével viradt reánk — a szél viharrá fajult s ezekkel szövetségben a bideg merő lehetlenné tevé a vadászat folytatását. Eloszlottunk tehát, olly kölcsönös Ígérettel, hogy mihelyt az idő engedi, ismét egybegyűlünk ; mulatságunkat azonban nem Feketepatakon — de valószínűleg Kerekréten Szirmay Pál barátunknál folytatandók. Egy különös eseményt kell még felemlítenem, mi vadászatunk másod napján, midőn a cserjésekből haza indúltunk, gróf Barkóczy erdészével történt. Az erdész, egyik csőszével lassú léptekben haza Csáklyóra mentében, zörejt hall a sűrűségből, szerinte alig 40—50 lépésnyire a bokrokban; megáll s vállán függő fegyverét gyorsan levévén várja, mi fog az erdei útra kibújni? alig telt bele néhány perez és egy farkas üti ki fejét, melly az alkonyodó időt használva — a hegységből hihetőleg vadászni ballagott a rónára ; kettős lövéssel földre terité a birkavadászt, kinek a Simonkában maradt négy társa ugyanazon éjjel a hermányi erdőkben tanyázó sertésnyájból hat darabot elszaggatott." Mint ütött ki a kerekréti vadászat s élnek-e még a simonkai farkasok ? erről csak jövőre várjuk és kérjük a szives tudósitást. Fejérből J. Béla úr a szalonkázás csekély eredményét úgy látszik a viselt dolgok nedélyes eléadásával akarja pótolni s igy ir : „A tavaszi szalonkavadászat megyénkben ez idén nem valami különösnek mondható. Az óhajtva várt vendégek, mellyek megyénk északnyugati berkeiben, a Bakony végcsúcsán és a Vértesen nagyobb számmal szoktak megjelenni, az idén a régi német naptármondókát semmibe sem vévén, nagyon korán s „Oculi" előtt már majdnem három héttel mutatkoztak, de csak gyéren s szállingózva — bizony elfért