Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-04-20 / 11. szám

184 gek miatt korom feketére barnított arcczal, de romlatlan gyomorral s edzett erővel ereszkedik le nyájával falujába. Ez megczáfolja azon állítást, hogy egészség és testi erő csak jól táplált testben található. Mert az illy pásztorember rendesen késő vénséget ér, a betegséget csak híréből ismeri. Fogai hófehérek s aczélkeménységűek, izmos farkas szájában is megjárnák. Láttam a kecskést hajlott korában fogai közt mogyorót összeroncsolni s magavetésből kemény héjával együtt lenyelni. A rendes élethez szokott ember az egyszerű kecskést sajnálatra méltónak s az élet örömeitől megfosztottnak véli. Felfogása szerint igaza lehet. Ámde ha a kecskést halljuk élte rendszerét rajzolgatni, szintén mint a huszár toborzáskor, széles e világon más gyöngyéletet nem ismer. r Es a ki e fanyar életrendszert megizelinti, ritka eset, hogy azután a csendes falusi életbe magát beletalálja. S ha történetesen katonának vitetik, a tápláló eledelek mellett, a czifra meleg gúnya alatt elmecsevész, esztendeig sem viszi s kiszárad az életből. A természet nagyszerűségei közti hosszas magánylét az illyen embert gondolkodásra vezeti s némi költészetet ébreszt másként homályfödte lelkületében, A havasi őszi vadászatokon éjjelenként a közvadászok órákig hallgatják a nélkűlözhetlenné vált meséket. A mesemondó rendesen a kecskepásztor. Néha engem is figyelemre bírt regéikben az egybefiiggés és következetesség. A szöveg többnyire nagy igazságokon s elnyomatásszűlte forradalmi eszméken forgott. A főszereplök : a főispán, szolgabíró, pandúr, paraszt ficzkók, angyali szépségű parasztleányok : cselszövények s mesterkélt kalandok közt. Tárogató. (Tisztelet annak, kit az megillet. — A tavaszi szalonkaidény átalános jelleme ; Slavónia, Nyitra, Sáros, Fejér, Komárom. — A pesti versenyek s a porosz lókiviteli tilalom. — Verzug, Golden Pippin s még néhány német ló múltja dióhéjban. — A Derby és Oaks jelöltjei. — A club des francs chasseurs.) Midőn lapjaink jelen számában befejezzük „Az erdélyi régibb és közelebbi vadászatok" töredékeit, nem tehetjük ezt a nélkül, hogy legszívélyesebb köszönetet ne mondjunk a lelkes „öreg erdélyi vadásznak" a becses műért, mellyet mind a tárgy érdekessége, mind a tiszta erőteljes zamatos eléadás, mind pedig az azt átlengő buzgó férfias szellem, átalános figyelem tárgyává tön. Reméljük lesz