Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-04-20 / 11. szám

181 hassa, olly mesterkélt cseleket vet előtte, mint jól sarkalt nyúl az agár előtt. Sivítására az öreg bajtárs rögtön segítségére siet és látja, hogy a fiu honnan fázik annyira, de azt is, hogy a medve most mindjárt fogja, miután a fiú kifogyott már a cselvetésböl. A tapasztalt vadász fegyvere egyik csövét frisen felsíité a levegőbe, hogy ez által a vadat tévedésbe hozza. És úgy is történt : a medve meghőkölt, a fiu időt nyert, befutott a sűrűbe, beveté magát a kövek közé s ijedtében ugy oda lapúlt egy kőszirthez, hogy később alig tudtunk reá akadni. A medve pedig bámulásából magához térve az öreg előtt jó közel ismét a fiu után eredt. Az öreg a második csövei szokott hidegvérrel reá tüzel, de megmagyarázhatlanúl annyira hibásan, hogy a helyett hogy fültön csipje, mit nagyon könnyen tehet és a mit szokott jó czélzása után bizton várni is lehet vala : közel egy öllel hátrább, hátulsó ballábát zúzá szét. A medve felbukott, de frisen felszökött s gonoszúl megkergeté. Másnap tovább folytatók a vadászatot. A megroncsoltak közül egy sem maradt hátra. Vidám, jó kedvvel foglaltak állást, mintha semmi sem történt volna. De a megillasztás egyiknek se szegte kedvét. Öreg bajtársam azután több medvével nézett szemközt és el is teritett néhányat s mind máig kedvtelve mássza a bérczeket. A két kezdő suhanczból bátor vadász vált, ellenkezőleg mint némelly elpuhúlt sarjadék, kit ba pályája kezdetén egy kis baleset ér, azonnal roszjelnek nézve, gyáván más térre fordúl s marad aztán félember. * * A havasaljiaknak van egy különös fajuk, többire szolga emberek, kik uroknak kecskéit minden téli koszt nélkül, sajátságos módon kiteleltetik. Késő őszön a havak a lapályos legelőről kiszorítván, felhajtja a kecskenyájat a havas bérez rengetegeibe. Itt reggel kiszemeli az izmos terebélyes bikket s ontani kezdi, vágását úgy alkalmazva, hogy ez egy másodikra, az meg egy harmadik fára hulljon : mi által egyszerre több élőfát döntsön le. Mert minél több, annál nagyobb a nyereség. E működése néhány óráig tart, mialatt nyája bizonyos távolságról, kérödzve sovárogja a készülőben lévő ebédet. Miután pedig a százados bikk leomlik, a pásztor rikkantására megrohanják az éh kecskék s éles fogaikkal a farügyes ágakat és fahajat apróra lehántják. Mi alatt a pásztor a mély