Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-04-20 / 11. szám

182 havat elharizsálván tüzet gyújt s hat icczés vas bográcsát hóval megtömve a szolgafára akasztja ; ha ez felbuzog, által vetőjéből tengeri lisztet tesz bele s puliszkává keveri, szomját pedig a bográcsban felolvasztott hőiével oltja. A vendégség után a fagallyakon hosszat nyúlik s nagyot alszik. Mert az álmát éjjel a fenevadak miatt merőben nélkülözi. A kecskék ren­des ebédjöket elköltvén leheverednek, de a pásztor nem sokára indulásra nógatja. A mély havon ö maga tör utat, kecskéi nyomában mendegélnek és beereszkedik valami mély árokba, a hol szélvihartól némileg védve, éji tanyán marad. Az éjet állva s ébren virasztja; a nyáj körül néhány tüzet gerjesztve, hogy a tüzvilág a ragadományra sóvárgó vadat elrez­zentse. De ha éjjel, amúgy havasi módon tenyérnyi hópelyhekben kezd havazni, a kecskés azonnal felkölti nyáját és szünet nélkül mozgatja s terelgeti, mi által a havat letapostatja, hogy kecskéit a sűrű havazás általi elbontástól mentesítse. A gazda hazulról időnként tengeri lisztet s dohányt dugdos az előre kijelölt faodúba vagy sziklaüregbe : de gondosan elrejtve, hogy a vadak fel ne fedezzék, mi által a pásztor sovány konyhája nagy rendetlen­ségbe jönne. Napjaiban nincs változás. A mai úgy telik mint a holnapi, tökéletes egyformaságban. Néha hónapokig sem lát emberi lényt. A társas élet kö­rén kivül áll, kirekesztőleg önerejére hagyatva. Még csak hű komondo­rait is nélkülözni kénytelen, minthogy ezeket nincs mivel tartania. Egy földbirtokos ismerősöm kecskésének néhány év előtti története az elhagyottság némi ismertetésére vezet. A szokott megebédlés ntán töri a kecskés a mély havat, utána a nyáj egyenként. Midőn a kecskék egy nagy fa mellett felrezzenve, ijedten szétfutának. Ez visszatér és vizsgál­gatni kezdi a megrebbenés okát A vastag élőfa alsó részén nagy odút fedez fel. Ebbe bele kukucsál, de semmit sem vesz észre, csak hogy na­gyon kellemetlen szag üté meg orrát. Fejsze fokával megkongatá az üres fát. Többszöri ismétlés után a fa belsejéből hallatszó gyenge morajt szin­tén a tetejéről véli hallani. Az odúban nyestet remélvén, jó áldomás re­ményében hosszú rudat dug fel az odúba, de a nyest a zaklatásra se mu­tatá magái. Azért szaraz gallyat rak a fa odvába s meggyújtja: mire a moraj sűrűbben s hangosabban tör ki. A suhancz résen van felvont bal­tájával, hogy a nyestet kiszökésével elüthesse. De most egyszerre mintha haragos menykö ütne le, borzasztó robajjal omlik lefelé valami nagyszerű

Next

/
Thumbnails
Contents