Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-03-20 / 8. szám

131 őket rántott levessel jól tartani, hogy a konyha biztosságban lehessen előlük. De többször biz az is megtörtént, hogy én magam tartottam őket jól egy új módi étellel, mit ide is feljegyzek; miért is hagynám ki agarász életemből ? Tiz tizenkét iccze meleg vizet töltettem t. i. egy dézsába, ebbe maroknyi juhtúrót löktem és készen volt a jó ebéd. — A két kiéhezett állat, érezvén a párolgó túró szagát, neki rohant a dézsának, óriási étvágygyal kezdvén az evéshez. De ez nem ment olly könnyen, mint gondolák. A túró, mit elnyelni óhajtának, a viz szinén úszott, de tovább is úszott az, mihelyt nyelvükkel érintek, és igy szegények csak tiszta meleg vizzel lakmároztak. De jó s minden zúgolódás nélküli két jószág volt, mert szilárd kitartással végre mégis oda jutottak, hogy miután a dézsa vizet fenékig felliabzsolták, lenyelhették végre az oda ült néhány darab túrót is. E jó ebéd után kibivtam czimborámat és megmutattam neki, milly jól vannak tartva agarai. „Ugyan minek adatsz nekik annyi rántást, hisz majd kipukkadnak," mondá. „Hja pajtás — felelém — ebet uráért." A leggyöngédebb erővesztése az ellenfélnek azonban az, ha az agárnak reggeliül néhány darab jóféle páczolt sós sódart adnak ; erre roppant szomjat kap és 2-3 iccze vizzel terheli szükségtelenül életsúlyát. A főnebbi mesterfogásokat, mint mondám, csak ott tevém, hol józan észszel boldogulni nem lehetett. Jelenleg bizon már nem tenném, hanem akkor még megjárta; a magyar ugy is azt tartja : „Fiatalság, bolondság!" — Annyi azonban mellettem szól, hogy senki agarát meg nem rontottam, meg nem öltem, mint egy valaki Zemplénben, ki Gulácsy Jancsárját Gábor nevii inasa által kékkővel ölette meg ; bár hasztalan volt ezen eljárása, mert a Kigyó ellenében a dijat azért mégis Gulácsy Pompása nyerte el. Ez okból az én agaramat, főleg dijas futásoknál, senki sem látta. Lakat vagy zár alatt volt az mindig és az etetést szemem előtt tétettem. És most búcsút veszek ifjúságom szülte pajzán csinjaimtól. Lépjünk át a férfikorba és vizsgáljuk, váljon ugy látjuk-e futni a nyulat most is, mint hajdan ? Váljon ollyanok-e most is az agarak, mint régen voltak és ugy itélnek-e jelenleg is az agár fölött, mint ezelőtt 14—16 évvel. (Folytatjuk.) Vadász és lövész.*) Többször kérdeztetvén egyes-, legközelebb pedig egy egész sporttársaság által, miért különböztetem meg a vadászt a lövésztől s mi különbség létezik e két ugyan*) A vadász és a lövész szavak jelentőségének megkülönböztetése végett egy más czikk is érkezett a szerkesztőséghez. Ennek Írója azt hozza indítványba, hogy a vadászat (az angol „hunting" példájára) kizárólag azon modorra alkalmazandó, melly nem lőfegyverrel, hanem kifárasztással, zaklatással s' elfogással ejti meg a vadat ; mig a lövészet (пи ismét az angoi „shooting"-ot fejezné ki) a lőfegyverrel gyakorolt vadejtési módnak volna műszava — Mintnogy azonban a vadászat szó tág értelme a lovas vadászatot, agarászatot, s a lovadászatok min-