Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-01-10 / 1. szám

23

1 talokon is meg- kell legalább egyszer fordulniok, hol talán a rántásra valónak sincsenek mindig bővében ; de hogy tulajdonkép melly tájakon, hogyan és mikor fogják e rémséges sok madarat, mellynek szaporasága ép olly bámulatos, mint íze kitűnő — azt mi legtöbben nem is tudjuk. Ugyancsak a Kárpátoknak száz meg száz mértföldnyire elágazó töveiben fészkel a császármadár, a nyir- és felebb a siketfajd, itt esnek a legszebb medve- és fővadhajtások — de ezekről sem tudósítanak bennünket. Ott a Fertőnek síkjai a Hanság mesés ingoványaival, mellyek egyikében a múlt század végső éveiben a hagyomány szerint halpikkelylyel benőtt emberállatot leltek ; a Tóköz és Sokoróallya, a Bakony és Farkaserdö, a mura- és drávamelléki őserdők ; az alsó Dunának nagyszerű szép tájcsoportozatai, a Tiszának mesés nagyságú lápjai és dágványai; a Rézallya, a Jád-, Bisztra- és Berettyó-, és elragadó szépségű Körös völgyével együtt. Ez utóisóban az Erdélyből jövő folyam torony magasságnyi s változatos színekben ragyogó márvány sziklafalak közt nyolcz-tiz mértföldnyi utat teszen s midőn szálon vitetjük magunkat lefelé, minden fordulatnál olly festői tájcsoportozatok tárulnak elénk, hogy hozzájok képest a hírneves Rajna vagy Elba völgye egészben véve olly ellentétben áll, mint az elvirágzott mázos képű s immár szögletes termetű Millefleurs vagy Divatiné asszonyság mellett a tizenhat éves bájos szűz ! Es mindezen medrekből jobbra és balra számtalan völgy hasad, mindenütt lábas erdőktől s majd szelíden emelkedő, majd pedig hirtelen felszökő magaslatoktól környezetten, mellyek hovatovább emberi láb által alig taposott bérczekké s természeti pompájukban diszlö őserdőkké tornyosulnak. Szebbnél szebb vadászterek, lehető legkedvezőbb mezőny, hol vaddisznó, őz, császármadár, fogoly, nyúl, róka és farkas, sőt az erdélyi széleken medve is örömest tanyáz. A czikázó patakokban, mellyek vad robajjal törnek maguknak útat roppant kőomolványokon és százados cserszálakon keresztül, mindenütt pisztráng, és kicsiny ugyan, de annál jobb ízű kövi rák ficzkándozik ; alább, hol a hosszú tusában kifáradt s dühökben most is tajtékzó hullámok félig kiálló köhulladék- és holt gallyak közt csendesebb morajjal folynak a síkabb és sekélyebb mederben, tömérdek hal ász rigóval találkozunk, mellyekből ügyes lövész néhány óra alatt huszat-harminczat ejthet s mellye-