Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-03-20 / 8. szám

125 lan, liogy kezeik szabad mozgását meghagyja, mi nélkül öt láb bosszú vadászbotjukat nem használhatnák, a nélkül pedig a zergevadász haladása a három lábon járó lóéhoz hasonló. A vadászat ideje augustus és September bóra esik. Elébb a gidók gyakran még nagyon gyöngék, elmaradnak az anyazergétöl s ezek czápoknak vagy meddőknek nézetvén, lövést kaphatnak — s illyenkor vele együtt az elmaradt gidó is elvesz. Későbbi vadászidők szintén nem helyeselhetök, a nap rövidsége s a gyakori ködök miatt. A hajtók, elűzök és lövészek mikénti felállítását az ide mellékelt ábra bővebben felderíti. Szabad legyen azonban ifjú agai-ász barátimnak tanácsolni, hogy „kútágasra" ne végezzenek ki agarat. Jelen napjaimban bizony én sem igen tenném azt ; de akkor elevenen érezvén a sebet, mit agaraim rajtam roszaságukkal ejtének, a nyert tanácsot követve, a legnagyobbiknak istrángot húzattam a nyakára, ezt a kútgém hátulsó végére, hol a súlyfa áll, felkötvén, a vedret a kútba bocsátók. A szegény hosszú kutya ugyancsak járta fenn a magasban a rókatánczot, mig egyszerre olly valami történt rajta, hogy új kútat kellett csináltatnom. Kivégzett agaraim átka azonban nem sokára utóiért Bünbánólag sajnáltam a jó agarakat és tisztán irigység kifolyásának tartam tapasztalt agarász bátyám tanácsát. Pár héttel a nagy agárvérengzés ntáii ugyanis Biharba mentem, hol fekete s egyenes földön agarásztam. Négy-öt nyúl volt mindennapi kimenetelem eredménye. Alig menekülhetett meg egy is. De hogy is ne, mikor e vidéken a nyúlnak alig van menhelye ! (positio). Na, most már jók agaraim, — mondám, — most már ki vannak köszörülve. Alig vártam, hogy haza mehessek, liogy a sok elszaladt nyúlon boszút álljak. A várva várt alkalom megérkezett. Haza érvén Szabolcs szélí'uvásos szirtjei közé, nagy reményekkel, jó kedvvel s büszkén ugrattam föl az első veres nyulat. A Fecske 3—400 ölre vágott rajta egyet — de mi a manó ? nem éri — nem éri — a nyúl elmegy egy szőllőbe. Hármat kergettettem, mind a bárom elment. Na, most voltam még csak zavarban ! Biharban, a fekete földön alig szabadúlt meg a nyúl agaraim elöl, és itt — be sem érik ! ! Levertségemet egy kiugrott róka villanyozta fel ; az agarak csakhamar rajta Egy agarász éiete. (Folytatás.)