Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-03-20 / 8. szám

124 a hajtóknak csak akadályul szolgál. Völgyekbe vagy árkokba soha se bocsátkozzanak a hajtók, mielőtt meg nem győződtek arról, hogy vagy nincs bennök zerge, vagy ha van, ez előre nyoméi, mit az árok felső partjáról imént leirt modorú zaj előidézésével eszközölnek. E rendszabály elmulasztása s a gyors beereszkedés könnyen azt vonhatja maga után, hogy a fenyves sűrűségekben rejlő zergék — kivált erdős hajtásokban mind visszatörnek. A hegygerinczen felállított elűzök korán ne mutatkozzanak s idö előtt nagy zajt ne üssenek, mert ezzel a felsőbb lövészek állásait rontják s a megriasztott zergefalka a völgynek rohan le, hol kimenekül a hajtásból. Ellenkezőkép későn se mutatkozzanak, mert ezen esetben megtörténhetik, hogy a zergék az elüzö minden lármája és ijesztgetése daczára áttörnek a roszúl védett ösvényen. Délfelé mindinkább összébb szorúlnak a zergecsapatok, elöfutóik jelentkeznek s haladnak a lövészsor felé, mit sem gyanitva még a lövészek jelenlétéről, kik elvégre a siker perczét közelegni látják. Megkezdődik ekkor a fegyverek durrogása, melly a bérezek viszhangjától tizszerezve, távoli csata ágyúzására emlékeztet. Egy illy alkalommal nyolez lövész közt eloszló 125 lövést számoltam meg. Fél kettőkor vége szokott lenni az első hajtásnak. A felérkezett hajtóknak ekkor kijelöljük az elejtett darabokat, megmutatjuk a megsebzettek vérnyomait, hogy ezek után felkereshetek legyenek. S ezzel holminkat összeszedve átköltözünk a másik — már elébb kijelölt álláspontra, várva a második hajtás kezdetét, melly az idő szűke miatt az elsőnél rövidebb szokott lenni, három óránál ritkán tart tovább, mindamellett gyakran jó eredményű. Utóbbi vadászatom alkalmával illyes második hajtásban négy zergét lőttem, bár olly sürü volt a köd, hogy a felhők meg-megszakadó kárpitján át csak egyes félpereznyi közökben maradt időm a czélozásra. Hat óra tájban be van végezve az egész vadászat. Lesiet mindenki szomszédjához megtudni, hogy ez mennyit lőtt s ekép állásról állásra haladva érkezünk a völgybe, hol az elejtett zergék egy helyre összegyűjtve — a lövész fáradalmainak jutalmáúl festői csoportozatban hevernek, E helyen igen czélszerü módját láttam a zergék továbbvitelének. E czélra készült vadászszijakba t. i. ollyformán helyezik el a zergét, hogy ennek összeérő négy lába a vadászok vállára jő s olly kévéssé alkalmat-