Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-03-20 / 8. szám

123 ladni, ha kutya vagy hajtó közelről zaklatja, de ekkor a lövés reá nehéz és bizonytalan. Sok fiatal lövész nem tudja bevárni a zergét, félvén hogv az ovatosan közelgő vad fedezetlen álláspontján megpillantja öt s tova riad. Ettől azonban nem kell tartani, mert a zergének többnyire szaglási érzéke árulja el a lövész jelenlétét s ezt — ha csak valamelly kirivó öltönye nincs, nem látja vagy nem ismeri meg. A lövész háta mindig a sziklának legyen vetve, hogy a test mozdulatai ekép ne tűnjenek fel, miután a sziklák vonaláról merőben kiálló test körrajzát a havasok könnyű tiszta legében emberi szem is — annálinkább a zergéé roppant távolságról kiveheti, mig a szirt tövében lévő tárgy árnyalata a szikláéval inkább összeolvad. Fontosabb mint sem hinnők annak tudása, melly oldalról várható a legtöbb zerge, mert a lövésznek ezen irány felé fordulva kell ülnie — s az e szabály ellen vétő annak van kitéve, hogy az utolsó perczben a zergék láttára nem mervén többé mozdulni (mi nem is tanácsos), igen kényelmetlen helyzetből keilend lőnie, mi lövése sikerét rendkivül koczkáztatja, vagy hogy — hibáját helyrehozni akarván, ezt még nagyobbal tetézze s legkisebb mozdulatával az egész zergefalkát visszariassza. Megsebesített zergére tanácsos mindaddig lőni, mig csak életjelt ad, mert a vad élete SZÍVÓS S illy sebesültet keresni nagyon bajos, megtalálni ritkán sikerül. Elfoglalván állását a lövész, habár a hajtás megkezdésére kitűzött óra el is múlt volna már — bátran engedhet magának időt, kényelmesen megpihenhet, reggelizhet, rágyújthat s ne is feszítse meg zergekeresö figyelmét, mert az öt órán át tartó nagy hajtásban az első három alatt zerge ritkán látható. Minthogy azonban néha még is megtörténik, hogy е£У"

е£У kedélyesen sétáló zerge úrfi egészen esetleg a gyilkos fegyver löközelébe jő : jó lesz még is a kényelemnek egész a gunyasztásig terjedő élvezetéről lemondani, vagy -- ha a fáradalmas felmenet után szemhéjaink ellenállhatlan lecsúkódását előre érzenők, meghagyni a hordárnak vagy puskafogónak, hogy felmerülhető illyetén esetre költsön fel. Gyakran történt már, hogy egyes zergék sőt egész falkák a hajtók közt törtek vissza. Ez többnyire a hajtók hibája, minélfogva ezek nem lehetnek eléggé ovatosak. Feladatuk kövek lesodrásával s pisztolylövévésekkel zavarni előre a vadat; puska — kivált nehéz járatú helyeken,