Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-02-28 / 6. szám

98 kutyák pedig a nyomon szakadatlanul teli hanggal egyenesen az általam elállított I. K. felé mentek s előtte a nyomon megfordulván vissza az őz után. Csudálkozásom legnagyobb fokát érte, hogy az őz lövés nélkül menekült ; e közben hallottam, hogy valaki felém jő, ugyanekkor puskaropogás hangzott s az egyik őzet Inkey Muki, a másikat Rajky Lajos ejté el, én azonban figyelve a felém jövőre, Kázmért láttam egész lialaványan. Első kérdésem hozzá : hát nem láttad az őzet ? — mire igen levert, szomorú és lassú hangon kaptam igenlő választ ; hát mért nem lőttél ? hisz az őznek közel kellett hozzád lenni ? e kérdésemet már egy nagy fohász követte s egész indulattal kezdé a K. kopókat szidni, elmondván, hogy a mint azok el kezdtek hajtani, puskáját felhúzva vagy 3/

4 óráig mindig várta az özet ; végre megúnván a sok várást, leeresztett sárkányú puskáját maga mellé támasztotta és kést vett elő, faragással kivánván idejét rövidíteni. Később a pihent kutyák az őzeket sebesen hozváD, puskáját felkapta, de ekkor már előtte is megvillant az őz, melly pár másodpercz múlva öt lépésre előtte is állott ; puskáját reá sütni akarván, ez legnagyobb csudálkozására nem sült el, az öz azonban a kutyák felé fordúlva a kutyahajtásra figyelt, — I. megmozdúlni nem akart, nehogy az özet szem elől veszítse, miért is végig nézve puskáján, látta, hogy azt a faragás után ujolag felhúzni elfelejté ; nem volt most mit tenni mást, mint mutatóujját szép csendesen a billentyűről fel a kakasig emelni és a felhúzást legalább a jobb csövön eszközölni. — Az öz még mindig a kutyákra figyelve állott előtte — most az enyém vagy ! gondola s húzta — húzta — húzta a vadászláz miatt csak első kerékre felhúzott jobb csöt, melly azonban el nem siilvén, az ujabb kisérlet alatt az öz észrevette őt s visszaugrott. Természetes, hogy volt erre nevetés — ő azonban megfogadta, hogy többet nem jö berkezni, mit legnagyobb sajnálkozásunkra eddig meg is tartott. BÁTOR GÉZA. T.-sz.-miklósi, gombai és kocséri agarászat. A t.-sz.-miklósi agarászatot egész terjedelmében ohajtottam volna megirni, de minthogy ebben gr. Szápáry Iván megelőzött, most csak némelly észrevételeimmel fárasztom az olvasót. De főleg késtem azért is, mert azon derék bihari pajtásaink, kik a pestmegyei jobb nyulakat még nem látták, Dapsy Samu barátunkhoz Ígérkeztek Gombára, részint hogy fogalmat szerezzenek az ottani hatalmas kis fülesekről, részint hogy agaraikkal tisztába jöhessenek. így hát örömest bevártam a gombai agarászatot, hogy az érdekletteket erről is tudósíthassam. Az öt constitutionális agarász közül azonban fájdalom egyet sem volt szerencsénk láthatni. Kettő levélben betegségével menté magát; szeretnők tudni, a többi hárommal mi történt? Igaz, hogy a téli nedves és ködös idő sok ember egészségére károsan hat, de még is csaknem a csodák közé tartozik, hogy épen azon öt agarászt érjen egy időben valami hurut vagy nátha, kik olly bizonyosra Ígérkeztek. Sajnálatunkat nyilvánit- , juk s egyszersmind jobb egészséget kívánunk nekik azon óhajtással, hogy más esetben legalább egy hatodik egészséges czimborát keresnének a nagy Bihar megyé-