Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-02-30 / 6. szám

87 A gazda mint vadász, VISONTAITÓL. I. A rendezkédés korszakát éljük. Vannak még, bár kis számmal, ügyeink, mellyek körül tevékenységet kifejtenünk nem csak hogy lehet, de honfiúi-, söt önfentartási kötelességünk. És épen azért, mert az illy természetű ügyek számszerint kevesek : sokkal ^öbb időnk marad a legkisebbekkel is bibelödni egy részt, mig más részt méltán sokkal nagyobb beszámítás alá esnék azoknak elmulasztása. Gondosan körültekintve csakhamar meggyőződhetünk, hogy ha közönyös semlegességbe burkolózva az ezzel járó semmittevésnek adjuk magunkat: a haladó kor nyomása alatt menettetni fogunk ugyan, de meglehet olly irány felé, hova éber figyelem s gondos avatkozásunk mellett nem jutottunk volna; mert hiszen a legparányibb törekvés rendezkedés is több hasznot hajt a közjóra nézve, mint a néma siri csend, melly el'fásit, mig fejünk felett az évtizedek rozsdája rágódik! Nem tartozván most ide annak meghatározása, hol és mit mindent tehet a magyar, menjünk neki a kérdésnek, mellyet illy természetűnek ismerend fel azonnal a szives olvasó, mihelyest megengedi, hogy emlékezetébe hozzam az e lapok múlt évi folyamának első számában megjelent bevezető értekezést, melly ben olly melegen van megírva a „Sport" értelme. A legridegebb szigorász (rigorista) is tisztába jöhetett magával az említett czikk után, valamint e lapoknak, úgy egyátalán fogva a Sport mivelésének jelentősége felöl hazánkban s e téren a gentleman ép úgy, mint a puritán hitvallású kezet foghat anélkül, hogy egyéb gondolkodásmódjának gőzköréfel összeütközésbe jönni lenne kénytelen. A tárgy, mellyről szólani akarunk, a „gazda" és „vadász" kölcsönös érdekeinek kiegyenlítése, egyliangzásba hozása, — s ha ez nem is sikerülne gyenge tollúnknak, legalább az eszmék tisztulásához járultunk s egyelőre ez is elég. Első tekintetre átfogja látni szives olvasóm, hogy a gazda és vadász egymáshoz igen közeli viszonyban áll. Nevezetesen az idő és tér jővén tekintetbe minden tárgynál, ezen két ponton érintkezik főleg a gazda és vadász. Az idő, meliyben a különféle vad üldözhető vagy elejthető, szóval midőn reá vadászni szabad, lehet, vagy kell s a vadak vadászati megítéléséből eredett szabályok találkoznak azon gazdászati kívánalmakkal, mellyek szerint ismét a gazdászat szabályai határozzák meg, váljon a vadak üldözése gazdasági szempontból megengedhető avagy kivánatos-e?Tér tekintetében, a gyakorló gazda és a tapasztalt vadásznak mondanom sem kell, hogy egymást érteniök elkeriilhetlenül szükséges, mert a vadászat csak és csupán gazdálkodási téren eszközölhető; legyen ezen tér szántóföld, rét, legelő, erdő, hegy, völgy. Csakhamar kiderül tehát, hogy az idő és tér megvitatásánál a vadászat kívánalmainak transigálniok kell a gazdászat kívánalmaival. Bármi kellemes időtöltést,