Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-02-20 / 5. szám

69 a bátorságot is próba és alkalom fejti s emeli ki a parlagból. Pedig óli be kopár ez élet bátorság nélkül! S milly égető szenvedés a félelem!!... Mikor vihar és fergeteg honn marasztott, újabb férfias élvezetek vártak a vendégekre. A nagy terem vivó iskolává változott. Mindenfelé kardcsattogás, vivás. A tág erkélyen pedig Kendeffy fényes tallért szőrit két ujja közé, Wesselényi pisztolyból golyóval lövi ki azt s megfordítva. Messziről nézve bolondságnak neveznök. Sokan nem tudták elhatározni, mellyik a hibásabb: ki a lövést vagy ki a tartást kezdte? Azonban mint minden, ugy ez is csak távolról nézve rémletes, közelről és többször látva önbizalomra és bátorságra ébreszt. A férfias időtöltések minden szerencsejátékot kiszorítottak a zsibói társasági körből. Kártya, koczka, mellyek annyi romlást okoztak, mint aljasok, megvetés alatt álltak. S még is lélekvidámság és önjólérzet jelei tükröződtek minden arezon. t Wesselényi csak ürügyül használta vadászatait. Oh! sokkal magasabb czélból gyfijté ö Zsibóra vendégeit, mint hogy velők néhány özét s nyulát ellödöztesse. Ezt ö magára kényelmesebben s költség nélkül tehette volna. Czélja volt, hogy az elszórt s parlagban heverő egyes erőket egybegyűjtse: a puhulásnak indult aristocratákat a vadászat varázs gyönyöreivel Zsibóra édesgetvén, itt észrevétlen szoktassa viharok és alkalmatlanságok kitörésére, s néha még bősz vadkannal is szembe nézni, és ha kell meg is vivni. Hogy a bátorság, lélekéberség ott is, hol eddig hiányzott, ismét feléledjen a nemzet nagyjai közt. t Nemes buzgalma meghozta drága gyümölcsét. Elvezetdús vadászatain évről évre mind több vendéget számlált: mellyeken néha Erdély úri értelmességéböl 40—50 en is megjelentek. A napot vadászati élvek, az éj egy részét a közügyekről és okszerű gazdászatróli tüzetes vitatkozások vették igénybe. Gazdag ismeretekkel tértek vissza kastélyaikba, mint virágos mezőn járt munkásméhek küpüikbe. A finnyás urat, cselédeit s lovait annyi ideig és jól ellátni, Erdélyben csak is a zsibói kastély fénykorától telt ki. Wesselényi készséggel hozá a költséges áldozatot: az elhintett mag utáni — bár késő, de jó aratás reményében. A gyakori vadászat közt a nemes vad száma gonoszul leapadna, ha Wesselényi találós esze ennek ügyes óvszerét nem találja. Vadászatán némi kivételeket tűzött ki, mellyeknek mindenki hódolt, Csak gimszar-