Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-02-20 / 5. szám

70 vas, bak-öz, vadkan, és him császár madár: ezek is kiválólagvont csőből egyes golyóval valának lőhetők. Szarvas és öz-tehen, vaddisznó-eme és tyúk kivétel alatt álltak. E szabály becsületbenjárónak tekintetvén, a nemes vadra nézve villámhárító volt. Innen magyarázható, hogy Zsibón a nemes vad száma, a gyakori népes vadászatok mellett sem csökkent. A zsibói 27 ezer hold őserdők másfél századi szoros tilalmazás után, áz egy medvén kiviil, más vadban bővelkedtek. Egyegy négy napos vadászaton rendesen körülbelül 1—2 gímszarvas, 4—5 bak-öz, 1—2 farkas, 14—lG róka, 50—60 nyúl, néhány vadmacska, fogoly és császármadár esett. A zsibói vadászat hovatovább több ingerrel birt. A ki azt egyszer megízlelte, legfelebb kornyadozás, de rosz idő s apróbb baj vissza nem tartóztatta. Hóbortos vagy jellemtelen embernek nem volt helye. A könnyelmű ficzkók is jól rendbeszedték magokat, mert a hangulat komoly és férfias volt. Mintha mind megannyi higgadt férfiak társulata lett volna együtt, olly kímélettel folyt a társalgás. S hogy annyi külömbözö természetű s néha fergeteges egyéniség közt személyes megbántás miatt kitörésre soha sem került, az Wesselényi érdeme. Több évi távollét után végre visszatért Wesselényi házi tűzhelyéhez, és újra láthaták szemei a páratlan Zsibót. Nem késett örömét hajdani barátjaival megosztani. Uj év második napjára meghivá őket vadászatára. Szokott készséggel jelentünk meg. Ez volt leghosszabb vadászata. Huszonhárom egymásutáni napig tartott a legmérgesebb hidegben és övig érő hóban. Még ís csak egy kivételes napunk volt, melylyen borzasztó hóvihar ért; pár óráig daczoltunk dühöngésével, de utóbb is haza takarodni kényszerültünk. Ez egy napcn kiviil semmi sem birt az otthon maradásra. Pedig olly mérges volt a hideg, hogy többek közt egy hajtásban magam is annyira megfáztam, hogy fegyverem ravaszát a szó szoros értelmében nem birtam elhúzni. A hideg feketére égette arczainkat, mint megannyi núbiai szerecsen néztünk ki. Bámulva tapasztalán! most Wesselényinek hovatovább mind hibásabb lövéseit. Egyelébb ott vettem , hogy gyakorlathiány miatt kijött a lövésből. Utóbb nem állhatám s közlém vele a nagy változás feletti bámulatomat. Fájdalmas hangon beszélgeté el, hogy az utóbbi évek alatt egyik szemére merőben megvakult, a másik is annyira meggyengült, hogy a futó vadat mintha csak fátyolon keresztül látná