Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-12-30 / 36. szám

593 dászok kis száma ugyan, de minden nap vadászott, a legfényesebb sikerrel ; mind a két falka kitűnőnek bizonyult. Mindamellett, liogy e vadásztéren minden nyúl alkalmasint legalább háromszor négyszer volt már kopó előtt és ezen gyakorlat folytán egy órai folytonos hajtást mindenik kiáll s volt egy óra s 36 perczig tartó hajtás is : még is rendesen nyúlfogással végződött a vadászat, ha csak a sürü erdőben nyulat nem cseréltünk. December hó 4-én a lassúbb falka ment. A Csongó nevü erdőtől — melly a vadásztér közepén fekszik — mintegy 3o0 ölnyire kelt fel a nyúl, azonban — mint a jó nyúl szokott — oda sem nézett az erdőnek, de indult Kelecseny felé, onnan egyenes szögletet csinálva és ki nem térve semminek, mintha zsinórral jelölték volna ki előtte az utat, hajtva tévesztés nélkül ment egyenesen a gercselyi hegyeknek, onnan három tetőn keresztül a n.-toronyai hegybe, hol gr. A.A. a kimerült tapsifülest látta még megbukni, de egy arra vadászó magyar kopó más nyulat hajtván a falka közé, vitézünk miután egy magyar mértföldnél többet futott, megmenekült. Ez alkalommal a lassú falka olly sebesen ment, hogy mindnyájan kieresztett kantárral futtattunk s a hegybe még is négyen liárom oldalról jöttünk össze a falkár kürthangjára. A hajtás egy malom árkán ment keresztül, melly szélesebb mint a menyit ló ugorhat; partjai magasak, medrében sara mély; a partról le, onnan fel kiugrattunk mindnyájan, senki sem vőn hideg fürdőt. Lucza napja faggyal köszöntött he s nincs reményünk az idén többé olly szép meglepetéshez, mint millyen a november 21-ki volt. Az octóberi szárazság lovaink csontjait, a novemberi mély sár izmait próbálta meg, két olly tényező, melly irányadó a lónevelés tekintetében. Az utolsó háromheti szép vadászatunk több vidéki jóravaló egyént győzött meg c férfias mulatság páratlan élveiről — s okunk van hinni : hogy jövőre e férfias mulatságot nagyobb számú társaság látogatandja meg. Mig a kopófalkák és a vadászlovak pihennek, annál szorgalmasabban ropog a fegyver s hull a vad azon neme, mellynek lialálitéletét az év utolsó havában irják alá, minő a szarvastehén, kivált a meddő, a borjú, a nyársas dámvad, az őz, róka, nyúl, fáezán, fogoly s az északról érkező téli vadkacsák. Az év utolsó hava azonban nem hozott havat, minek (a ju

Iios gazdán kivül) a vaddisznó örül legjobban, mert felhizottan turkálhat a cserfák alján s gúnyt röfög a vadászra, ki hó hiányában nem intézhet ellene teljes sikerű hadjáratot. A vadászkertekben azonban a Elfogyasztást bármi módon mégis végrehajtják, mert maholnap rühetni kezd már e vad. Nyitramegyében sem birták bevárni a hóesést Zerdahelyi Incze és líudnay József urak, kik vakszerencsére intéztek e hó vége felé hajtást az agyarasokra; milly eredménynycl ? még nem vettünk tudósitást. A most emiitett megyének délvidékét több szenvedélyes és jeles vadász lakja, kik rendesen Forgács Károly grófnál Ghymesen szoktak együtt vadászni. A már nevezetteken kiviil még gr. Fucker Miksa

? Bacskády Károly és Tóth Vilmos urak e társaság tagjai. Néhányan közülök az idén a Kárpátok zergéit is zavarták, de — bár a harmadévi sikerdús vadászat után vér-