Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-12-30 / 36. szám

mes reményekkel gyűltek össze Liptóban Szentiványi József barátjuk vendégszerető házánál — az idei eredmény nem volt e reményeknek megfelelő. Folytonos ködös és esős napok állván be épen akkor, az idő jobbra fordulását bevárni nem akarók mégis kivonultak a Kárpátok ködüstökös sziklacsucsaira s három napi fáradozásaik és a zord idővel szembeszállásuk daczára sem juthattak lövéshez, noha lőtávolon kivül eleget láttak s esak egy falkában harminczkét zergét számoltak meg. Vigasztalásul egy vadász mégis lőtt egy darabot. — A ghymesi szarvasvadászatok szintén hálátlanok valának, mert bár a lövéstől eltiltott erdészszemélyzet a fekhely és váltók kipukatolásánál minduntalan bukkant is szarvasokra, de a lővadász urak ötven lesen és lesjáraton sem valának képesek lövésre kapni bárcsak egyet is. Itt ismét az lön a szomorú vígasz, liogy jövő évre erősebbek és igy szebbek lesznek az erdők rejtett diszei. — Ozvadászataik kedvezőbben ütöttek ki. Eudnay József úrnál kutyák előtt negyven darabot lőttek, gr. Forgács összes vadásztérein pedig lesen és lesjáraton buszonhat darab hatos bakot. A vadászatnak e költészetteljes és villanyzó neme az idei (1858.) télen nagy csapást szenvedett az által, hogy a farkasok húsz öreg sutát téptek szét, a farkasoknál még kártékonyabb lövészek pedig (mert vadász nevet nem érdemelnek) talán még egyszer annyit gyilkoltak le nemkülönbség nélkül a szigorú tilos határain. — Dec. 5-én ismét Ghymesen volt egyiitt a vadásztársaság- s ezúttal az együttlét érdekét az is növelte, hogy két visszatértnek s két útrakésztilőnek kívántak vadászüdvet a társak. Az elsők Baeskády Károly és gr. Fucker Miksa, ki Franczia- és Spanyolbonban több évi távolléte után a baráti körben újra megjelent; a két utóbbi pedig Baeskády és gr. Forgács Károly, kik január elején indulnak útra, hogy Sziczilia Nápoly, Spanyolország és Afrika egy részét vadászati és természetbuvári tekintetből utazzák be. A dec. 5 ét követett két napi vadászat alatt több mint 200 nyúl s 75 fáczán esett. A nyulakra a mély talaj miatt vetéseken körvadászat eszközölhető nem lévén, az itt tanyázok s ivadékaik bőre a jövő évre maradt fenntartva: fáczánokból pedig az idén azért lövetett a szokottnál jóval kevesebb, mert a fáezános na gyobbitása lévén czélban, szaporodásra nagyobb létszám lön befogatva Az egész vadászat alatt egyetlen róka került elő s űzetett bőrével, mi jele annak, hogy itt a vadászati felügyelet rendén van s a kártékony állat kellően irtatik; mindamellett azonban más években, ha a magas hó a rókákat az árvái és thúróczi hegyekből leszorítja, illy vadászatokon több hull. Példáúl tavai 96 esett s egyetlen hajtásban 9 vadmacska és 4 róka. Maga Zerdahelyi I., ki néha ritka vadászszerencsével dicsekedhetik s özlesen is farkast lő, egy állomáson két rókát és egy vadmacskát teritett le. A Csákóról szétoszlott lovasok közül néhányan Wenkheim bárók körös-ladá* nyi — illetőleg fásí erdészkeriileteiben vadásztak, az eredményről T. L. következő levele szól : „Előre kell bocsátanom, hogy a vadban, de különsen a nyúlban a tavali szigorú tél igen nagy pusztítást tevén, az idén az évenkénii szokásos nagy vadászat, mcllyre a távolabb lakó vadászpajtások is meg szoktak jelenni, nem tartatott meg s mindössze is csak heten voltunk puskások a vidékből. Nyúlkímélés tekintetéből