Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-12-30 / 36. szám

592 Rajtam bizony nem múlik, bogy szavam nem válthatom be; azon egy remény táplálja ínég rókaellenséges szívemet, hogy talán a jövő hóban kienged még egyszer s lesz néhány tally bo, habár nem is követendi azt olly monstre-futam, mint millyennel álmodoztam Végül még csak azt említem meg e fóti idényről, hogy bár a rókafogás nem volt olly sürti, mint tavai s átalán a tavali idény kielégítőbbnek mondható, mindamellett mindenki, ki ez idén is részt vőn e vadászatokban, őrömmel emlékszik meg a lefolyt napokról, mellyé koek azonban dísze az utolsó bét vala; ezen egymástérte a sok fogás. Adja Sz. Hubert, hogy még soká álljon fenn e derék falka s nyújtson sportot jelest és minél többet a körüle gyülekező szenvedélyes rókavadászoknak. Ha tehát az idén már nem találkoznánk többé, akkor viszontlátásig a jövő ősszel!" A harmadik utóban g végre Cs. J. aláírással érkezett sa velejtei vadászidéuyröl a következőket közli : Sz

t ilu bert alkalmasint rosz viszonyban áll Aeolns és Phoebus ő félistenségeikkel, mert pár év óta ezek szél és aszály által niiudeu fáradságait megbiusilják ö szeutsége védenczeine k. Vidékünkön tavai is, de kivált ez idén hallatlan aszály perzselt le mindent s ba párszor kis harmatforma eső permetezett is : azt uyomban mindeut leforrázó szél követte. A vadászatok azonban ez idén is rendesen kiindúltak Velejtéröl, a vadászat e nemét páratlan szenve déllyel és férfias kitartással vezénylő gr. Andrásy Aladár buzdításai folytán. Minden kiindulás szép remények közt történt, mert az idén mind a két falka kitűnő jó állapotban van; de a vége rendesen azon meggyőződés lön, bogy a legjobb állatoktól sem követelhető lelietlenség: már pedig olly nagy bőségben és folytonos porban nincs kopó, melly folyvást hajthasson. Rendes vendégek ez íd én épen ez okból kevesebben jelentek meg a szokottnál, többnyire csak 5—10 lovas követte a falkát. October hó vége felé mindenki a majd csak bekövetkező őszi esőzéssel biztatta magát. El is jött a várva várt esö s midőn legjobban ueki kese redett és esett, a mint egész évben egyszer sem : kiment a társaság Velejtéröl és v idékéről, — a roppant esö daczára vagy örömére. Ez volt a legszámosabb vadásztársaság ez idén; e vadászat volt a nagy esö daczára addig a legszebbek egyike. Szép remények közt oszlott el a társaság, készülve a jövő napokra, — és eljött a csalódás fejér köpenyben ; hó fedte másnap a vidéket, rá keményen felfagyott. A vendégek fájó szivvel oszlottak el; a vadászostort lőfegyver; a falkár kürtjét hajtók moraja vált á fel. Egyszerre november hó közepén szokatlan lágyulás áll be,(lanyha esö mossa el a havat, a föld fagya enged a melegnek. Még alig hittük, hogy lehetséges legyen : már hangzott Velejtéröl a falkár kürtje, már a ház urát — kevesed magával bár — kiüzé szenvedélye kísérletet tenui. A siker nem maradt el. Azóta csak a vidéki va-