Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-02-10 / 4. szám

57 Az idő újra esteledvén, a vadászatot abban kelle hagyni; a történtekről értesült szomszéd birtokosok azonban negyed nap számra tizen jöttek össze s már ekkor 8 kopót vittek ki. E negyedik nap dús eredménye az lön, hogy E. G. 1 — F. F. 2 — V. A. 1 — és Z. K. 1 s igy összesen 5 farkast voltak szerenesések elejteni. Ha tehát az első két napot is ide számítjuk, nem kevesebb mint 7 farkas hagyta a helyszínén bundáját, úgy a vadászok mint a környékbeliek nem kis örömére. Tekintetbe véve a vadászat rögtönzöttségét s főkép azt, hogy hajtók nélkül csupán kopók segítségével ment végbe: az méltán a legritkább és legszerencsésebb vadászati események közé sorolható. *) —• Kotaj jan. 25. 1858. LUDÁNYI. Egy öreg vadász kalandja. A regényes Erdélynek Bukovinával határos szélén fekszik a hajdan népes, most jelentéktelen bányász helység Rad na. Környéke bájoló szépségű. A völgyeiben buzogó dús borviz-források ; a természet csodái közé sorolható kongó dombok; a bérczeknek fellegeket verő sziklacsúcsai; mély szirtbe vésett bányabarlangjai; havasi vizzuhatagai; ritka növényekkel díszlö hegyoldalai; medvékkel, vadkanokkal, farkasokkal, szélsebes zergékkel, özekkel s nagy kígyókkal bővelkedő őserdei: a természetbúvárt, geologot, fiivészt, festészt és vadászt egyiránt érdekelhetik. E tekintetekből egy 76 éves agg úrvadász, kinek a vidéken legszebb lakháza az 1849-ki gyászos események egyik áldozatáúl romokba dőlt, Radnát választá lakhelyéül, hogy itt füvészet és vadászat közt osztva meg idejét, e kettős foglalkozásban keressen irt a közelmúlt sajgó sebeire. Az öreg ur télen nyáron naponként tön kirándulásokat a dús változatú vidékbe. A múlt év májusának egy szép reggelén útját a Szamos fakadása körüli őserdők felé vette s füvészkönyvén kivül jó kétcsövű puskával, pisztolyokkal és vadászkéssel felszerelten andalgott egyes egyedül az élvezetnyújtó rengeteg magányban. Folyókon, sziklákon, dőlt óriási fatörzseken áthatolva, egy — emberi lábnyomot még nem ismerő sziklahasadék szélére jutott, mellynek átugrására csak zerge vállalkozhatott. Alig ért ide, midőn a rengeteg siri csendébe sajátságos hangokat hallott vegyülni, mellyek egy rivó gyermek jajveszéklésékez hasonlóan a sziklahasadék medréből hallszottak. *) Még nálunk is, hol pedig a farkasbunda még nem olly nagy ritkaság, mint — Oroszországot kivéve — Európa bármelly más részében. Wiirtembergben pár év előtt egy farkast lőttek; hajtókul több falu népe ment ki s a roppant eredmény hírével az egész ország, leírásával minden lap tele volt. S z e r k.