Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858
1858-12-10 / 34. szám
558 Régóta áll már nálunk a panasz, első r e ndti erdei kopók, vizslák és agarak hiánya miatt. Tagadhatlan, hogy sok jó vér gondatlan s felügyelet nélküli vegyülésben elfajult s alkalmasint alig vonandja valaki kétségbe azt, liogy kipróbált friss tenyészanyagnak behozatala s vegyítése erőteljes nemzedéknek vethetné meg alapját, melly ben ez együtt olly ritkán található két kellék: a sebesség és gyözősség valahára párosulni fogna. A ki nem követeli, hogy az ö agara a lehető legjobb, hihetőleg egyet fog érteni egy angol jó kan agár alkalmazásának czélszerüségében s ha a jelen szük időkben erre költsége jutna, ennek megválasztására Angliában mulató barátunkat Térey Pál urat kérhetné fel, ki (bizton hiszszük) e feladatnak szívesen és jól fogna megfelelni. Az angolok nem restellik bevallani a vér fajulását s a minőség csökkenését a tenyésztés bármelly ágában, még a kiválólag nemzeti jellemű telivér-nevelésben sem. Nyíltan bevallják, hogy a telivéreknél a tüdő- és a lábbajok egy idő óta nagyon átalánosak s folyvást terjednek. Némellyek véleménye szerint a vért kellene új tenyészanyaggal felfrissíteni s ezek arab mének behozatalát sürgetik; mások ismét a baj okát nem vérfajulásban, hanem azon körülményben keresik, hogy Angliában a versenylovak legnagyobb része már két éves korában fut, megromlik srosz léhlzési szervekkel és lábakkal válik tenyésztővé; minélfogva ez utóbbiak a két éves lovak versenyeinek megszüntetését s a királyi tiszteletdíjaknak oly nagy díjakká változtatását indítványozták, mellyekért csak négy öt éves lovak s ezek is csak úgy versenyezhessenek, lia mint két évesek soha sem futottak. Vannak végre, kik a kormánytól várják, hogy országszerte egészséges hágó méneket állítson fel, mellyeknek használata mérsékelt áron a közönség számára nyilva álljon. Mi csak örülhetünk annak, liogy magyarországi telivér-tenyészetiinket két éves lovak versenyei nem rontják — s Anglia példáján okúivá, onnan lovat hozató tenyésztőink bizonyosan ollyant fognak venni, melly mint két éves a versenytéren nem rongálta meg szervei és inai jóságát. —• Ha azonban az angolok mindjárt az első aggodalomra készek friss arab vérrel vegyíteni a jelenlevő jelest: miért restelnék bevallani agártulajdonosaink azt, hogy egy kis vérvegyület épén nem ártana a jelen agárnemzedéknek. A jeles kan Angliában sem olcsó; de hiszen a mi egyesnek költséges volna, annak ára egy társaság tagjai közt megoszlanék s mint a szomszéd mondja — kifizetné magát. A nyúl- és rókakopóknak tettdús napjaik november utolsó hetében, a vadászidő jobbra fordúltával, megkezdődtek s folyton folynak. Ezen idő óta Fóton csaknem naponként vadásznak s a hány vadászat és futam, annyi a fogás. A régi és az új kopónemzedék makacsúl küzd egymással a dicsőségért, -- tetteik s az egyes érdekesebb futamok részletesb leírását lapjaink közelebbi száma hozandja. — Csákóról a távoliabb lakók már szétoszlottak s csak a békésiek járnak ki néha a falkával. — Az 54 kopóból álló velejteí falka november derekáig a rosz idő miatt csak kilenez hallalit csinált, a későbbi jobb időjárás kedvezményeiről még nincs tudósításunk. — Újszászon november 27-étől december 7-éig kilenczer volt künn a falka s egy nagy eső és mély föld által gátolt vadászatot kivéve, a többi mind fogással, rendkivül hosszú futamokkal s három rókahajtással vált érdekessé. Ezekről is a
