Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-12-10 / 34. szám

557 December 9-én gróf Károlyi Lajos ő exeja tótmegyeri uradalmában kezdődtek meg a vadászatok, hova az ország távolabb részeiből is fényes vadásztársaság gyűlt össze. A múlt hó elején hirtelen bekövetkezett s épen nem várt zord idő a szalonkaidényt megrövidítvén, erről az idén keveset hallottunk s annál szivesebben közöljük Baloghy Elek úrnak Bars megyéből vett s erre vonatkozó következő sorait: „Miután a múlt tavasszal szép számmal vonúltak át a szalonkák tenyésztési helyükre, méltán lehetett várni, hogy a szaporodás sikeres lesz s visszatéret számos megjelenésükkel örvendeztetik meg a sportvilágot; a száraz zord idők azonban s a hirtelen beállott derek kevés mulatási időt engedvén várva várt vendégeinknek, ezek csaknem észrevétlen suhantak el a vadászok csatárláncza között — s vonúltak másik hazájukba a nélkül, hogy vendégszeretetünket igénybe vennék s a magyar lövészek szokásos salvékkal kellő modorban üdvözölhették volna kedves vendégeiket ; mibezképest itt úgy, mint hihetőleg más tájakon, rendkívül kevés szalonkát ejthettek el még azon hires lövő urak is, kik azelőtt a szalonkák számát más években körülbelöl 100 darabig szokták felvinni. Igy agbymesi gróf, ki e tájon annakidején tekintély, ez ősszel alig birt összehozni 38 darabot — s igy ezen arányban a többi vadász urak, kik kevesebb személyzettel és szorgalommal szoktak vadászni. Tudtomra a felvidéken legtöbb szalonka lövésével dicsekedhetik ez úttal Rudnay József, ki ez ősszel rudnói birtokán vadásztársaival (kik közé magamat is számitom) 82 darabot lőtt el. E mennyiség felét maga a liázi úr, kitűnő lövő, ejtette el. E rendkívüli körülmény azonban leginkább annak tulajdonitható, hogy a szalonkák a magas hegyekről lehúzódván, a rudnói völgyek vadvizes rétegein még a kedvezőbb időkben tovább tartózkodtak s az átalános szárazság miatt nem vonúltak tovább, mig csak a fagyok nem kényszeritették őket gyorsított lefelé vonulásra; —- s épen ez oknál fogva az őserdők tövén ez ősszel sokkal több szalonka esett, mint a sík földön." Az agarászat teljes folyamában van. Alább közöljük egy szenvedélyes agarász naplótöredékét, melly egyszersmind jól rajzolt téli tájképet nyújt, — úgy szintén a szolnoki lovar- és gazdasági egyletnek Tiszafüreden tartott ez évi első díjagarászatát. A lapjaink elébbi számában foglalt medgyesi agárversenyhez pótlólag még azt tesszük, hogy 12 agár közül a díjfutásra Fecske és Czigány maradt fel, melly alkalommal a felugrott gyenge süldő nyúlon Czigány három — Fecske pedig két vágást ejtett s igy a billikom az elsőnek lön odaítélve; megjegyzendő azonban, hogy a szuka Fecske az nap más kutyákkal már két nyúl után — mig a kan Czigány csak egy után íutott. A medgyesi agárversenyek érdekét jövőre egy új dij fogja növelni, báró Atzél István ajánlata, ki azon elvéhez képest, hogy a kitüntetést csak az ollyan sebes és kitartva- győzös agár érdemli, melly tehetségét jó nyúlon mutatta be — jövö év november utolsó napjaira a következő feltételekkel járó tiszteletdíjat tűzte ki: Futhat minden az országban nevelt másfél éves szuka és két éves kan. Azon agár, melly kellő erővel és kellő távolságra nem húzza be és nem töri meg nyulát s ezt gyalogolva és nem forgatva viszi — a díjfutástól elesik. Süldő nyúl nem — csak jó nyúl számit. E feltételek részié teit az agarászat színhelyén a díjadó és a választott birák határozandják meg.