Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-11-10 / 31. szám

508 egészen nyugodt gróf első lövésére összerogyott, de még is összeszedve magát, viszszamcnt az erdőbe. Biztos levén ezúttal abban, hogy a vad halálos sebet vön, elvérzésére egy óráig vártunk, aztán felkerestük s egy fa alatt elterülve végpihegésben találtuk öt. Egy kegyelemlövés rögtön véget vetett neki. Ezen kivül csak a mai Túllövést (Blattschuss) viselte — tennap negyven lépésnyiről mind a két lövés hibázott. „Nem csoda - szólt a gróf— a szarvasláz tennap annyira erőt vön rajtam, liogy a legyet az irányzékkal még akkor sem birtam egy vonalba hozni, midőn puskámat a faderékuek támasztám." A szabályos tízvéges agancs egyike a legszebbeknek, miket valaha láttam s most a gróf pesti kandallós termét diszesiti. Erdély lelkes öreg Nimródja „Az erdélyi régibb és közelebbi vadászatok és vadak" czímü becses kéziratából küldött töredékeket, mellyeknek olvasásából előre is dús élvezetet Ígérhetünk azoknak, kik a „zsibói vadászatok" jeles leírására e lapokból élénken emlékeznek. Egyúttal a görgényi vadászatokról ís szíves volt tudósítani. „Ezeket — írja, Görgény birtokosa beszélé el nékem. Hívott volt engem is, óh milly szívesen hívott vadászatára, honnan régebben félholtan sem maradtam el. De borús kedélyem — sat." nem idézhetjük tovább a levél szavait s csak azt sajnáljuk, hogy lelkes Írójuk nem adhat tüzlelkéből részt az ifjabb nemzedéknek, cserébe egy kis életkedvért. A közlemény következő : „A görgényi bérezeken rendesen octóber havában tartatni szokott vadászatok lejártak. Kevesebb eredménnyel mint máskor. A medve a magasabb regiókban a szokatlan száraz s hő időjárás után ha sovány koszton is, de megkapta táplálékát. A bérezek tetején málna, szeder, áfonya s ízletes gomba most (oet. végén) még mind virító állapotban van, mint nálunk junius havában. Mi rendkívüli eset. Ezért a medve nem is kívánkozott le mint más őszön az ő legizletesb és legtáplálóbb csemegéjére a tengerire és haricskára. Ez őszön Görgénybcn sem mutatkozott bár egy is. S a vadászatot nem is ezen — hanem más vadnemre irányozták. Azonban vadászat közt a havasi kristálytiszta patakot egy helyen nagyon felzavartnak találván a lövészek, azonnal kitalálák, hogy ezt valamelly új s csak most érkezett vendégnek kellett okoznia. Rögtön fel is vették a közelebbi mély árkot s a benn talált két kóbor vendéget nem ugyan szokott magyar szívességgel, melly csak becsületes őszinte jellemet illet — hanem azon a módon fogadák, mint a hogy a hívatlan s mások nyakára magukat reá erőszakolt goromba vendéggel szokás elbánni. E kettőn kivül még egy medve, de a mellyröl hasonlóúl semmi elötudomás sem létezett, lesen éjjel ejtetett el. Továbbá négy izmos farkas, három bakőz s néhány róka hullott el. Különös volt továbbá, hogy nyulat a bérezek tetején, hol ez máskor soha sem volt látható, ezúttal többet találtak. Minden elhullott vad rendkívül kövér, kivétel csupán a medve, melly különben nagyon kövér szokott lenni illyenkor. De most mind a hárma soványan és rosz bundával állott elő. Szalonka más ősszel hihetetlen mennyiségben szokott octóber folytán ott megjelenni; most hírül se láttak egyet is. Vadászvendégek szokatlan kevesen jelentek meg; azok is csak az ott közeli vidékről. Tudtomra még eddig a fenn említett három medvén kivül csak egyet teritett