Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-11-10 / 31. szám

509 leTécsi Samu a halak völgyén. Ez is csak akkorérve le a magasból, még nem tehete kárt. A kuzsmai bérczeken is kísérlettek meg medvevadászatot, az új kormányzó Liechtenstein berezeg tiszteletére. Másszor böviben voltak e vadnak, — most hirííl se kaptak. „De azért a medveszüret hihetőleg az idénről sem marad ki. Tapasztalásból tudom, bogy illy száraz meleg napok után beállván a hidegek, a medve leereszkedik a makkra. Mert neki valamin okvetlen fel kell bíznia télig, máskép ében veszne lia talpa nyalogatása által saját kövérségével nem táplálkozhatnék. E szüret valószínűleg november utolján fog bekövetkezni. Búfejére annál veszedelmesebb, mert akkor nyoma a friss havon elárúlja megjelenését." Vegyesek. Gérard legújabb levele a „Journal des Chasseurs"-ben következő:— „November elején megkezdendő vadászjáratunk e tagokból áll : gróf Branicky Xavér, gróf Zamoysky Szaniszló, gróf Zamoysky János, Giargi Andor úr, önmagam, két ostorász, egy peczér, huszonöt franezia kopóval. Összesen hat fegyver, szétpattanó golyóra. Oct. 29-én indúlunk a marseillei kikötőből Bonéba s két nap múlva vadásztanyánkon leszünk, melly Phílippeville, Bone és a Fedzarató közt fekszik. November folytán gróf Branicky Konstantin Kiewből jövet, két vadászával fog hozzánk csatlakozni. Szalonkától oroszlányig mindenre fogunk vadászni s ön szerk. úr működéseink folyamáról rendesen minden két hétben értesülend, Fogadja ön — — s a t." Az e vadászatokról szóló leveleket mi is azonnal közlendjük, most pedig arról tudósítjuk szíves olvasóinkat, kik Gérardnak e lapok 2ö-ik számában foglalt kihívására emlékeznének, bogy Philebert e kihívást el nem fogadta s ezt egy levelében körülbelül így indokolja: — „Megfoghatlan előttem, miért hív engem Gérard úr Bonéba oroszlányvadászatra, csupán annálfogva, hogy én Moktar-belArbi arab törzsfőnöknek oroszlányölő bátor kalandjait elbeszéltem — s azt tartom, Moktar-bel-Arbi ís furcsának találná, lia valaki elmondaná neki, hogy Gérard úr csak azért tagadja bátorságát, mert ö (Moktar) nem akar száz mértföldnyire utazni egy oroszlány kedvéért, mikor illyet háza ajtaja előtt is lőhet. A ki nem hiszi, bogy Moktar egyedül, gyalog és havon nyomozva, nem pedig rejtőzve vagy fára mászva vadássza az oroszlányt : jöjjön el maga s győződjék meg róla sat." — E levélre viszont Gérard azt felelte, hogy — „ö nem is bátorság tanúsításra, hanem tények feletti biróúl liivta meg Philebert urat Bonéba; mi pedig Moktart illeti, most is csak azt mondja, hogy ez az arab törzsek módjára vadász, az az vagy többed ma" gával, vagy elrejtőzve — s bogy a mai napig kivüle senki sincs, ki egyes egyedül, szemtől szemben merje megtámadni az oroszlányt s ha illyen akadna, ö (Gérard) fogna ennek legjobban örülni s a bátor kalandok folytatására fegyverét ajándékozandja neki." —