Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-10-30 / 30. szám

492 ereje valóban bámulatos. Ez esetben két olly kutyán vőn erőt, mellyek már nem egy farkast gyömröztek le. Továbbá, a párducz sötétben jobban lát mint bármelly más ragadozó s ez éjjeli vakmerőségét nagyban növeli. Három barátom mindig velem volt s e szám előnyt nyújtott a tigrisek ellen folytatott harczainkban. Egyszer azonban ezen előny daczára is egy tigris majd kifogott rajtunk. Ez valósággal roppant nagyságú s erejű állat is volt. Több órája vadásztuk s többször lőttünk is reá, mi azonban csak élénkebbé s vadabbá tette öt. Végre öszpontosultunk és sikerült véle „egész ütegünk tüzét" éreztetni. Eleinte ingadozni látszott, de aztán egyszerre megfordúlt s egész dühhel jött reánk. . . Minden fegyverünk ki volt lőve! Három barátom ritka ügyességgel, mellynek erélye egyébiránt könnyen megfejthető, közeli fákra mászott fel; én azonban nem látván hirtelen közelemben olly fát, mellynek magassága megvédhetne, egy bokor alá rohantam és rejtőztem el, meg sem mocczanva s várva minden pillanatban a tigrist s véle a halált. . . Szerencsémre a tigris figyelmét fáramászott társaim kötötték le s ö a fák körül forogva dühösen hányta vetette farkát és lángszemekkel mérte az öt ellenségeitől elválasztó távolságot, ostromállapotban tartván ezeket egy ideig, melly nekem igen hosszúnak látszott. Végre még is belátván tehetlenségét, távozott és ismét nagy szerencsémre, nem az én rejtlielyem, de a sűrűség felé, honnan eredetileg jött. Aggódó barátim nevemet kiáltozák, de volt eszem nem felelni nékik, nehogy a tigrist magamra uszítsam. Csak midőn ennek a sűrűségbe tüntéröl értesültem, bújtam elő menhelyemről és sietve tölték újra fegyvert. Hajtóink csatlakoztak hozzánk, de a nap már alkonyodott s különös! a tigris, mellyre mi negyvenkét golyót lőttünk, semmi vérnyomot sem hagyott maga után. Másnapra kellett halasztani üldözését vagy inkább hullája felkeresését, mert nem kételkedtünk, hogy halálra van sebezve. Hajnalban tegnapi vadászatunk színhelyére mentünk vissza, s megkezdők a sűrűség átkutatását. Semmit sem találván, más bozótba mentünk át s itt vérnyomokon két mértföldnyire haladtunk egy mély árokig, mellyet több ízben átkeresvén, egyszerre két lépésnyire előttünk láttuk meg tigrisünket — egy bokor alatti nyirkos gödörben holtan elterülve. Ezen esemény előre látható levén, szétszórtan s nagy ovatosság nélkül mendegéltünk; Little még egy corinda nevü bokor bogyóit is szedte. És ím egyszerre a tigris fülének gyönge mozdulását veszem észre. Nem múlt még ki tehát! Halkan intek társaimnak; pár lépést hátrálunk s ekkor mindnyájan egyszerre lövünk. A tigris még egyszer feltápászkodott s ugrásra készült, de második csövünk golyói felbuktatták s kivégezték őt. Bőre lehúzása közben tapasztaltuk, hogy tegnap tizenkét sebet kapott, mellyeket a fajabeli állatok módjára úgy kinyalt, hogy a sebek körül minden szőr kikopott. Midőn elejtettük, félig vizben feküdt, kétség kivül a szenvedett fájdalmak enyhítése végett. Junius 12-én tizennégy tigris, egy párducz és két medve bőrével tértem vissza hadi szállásomra.