Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-10-30 / 30. szám

491 Másnap megtalálták hulláját; alkalmasint ez is emberevő — s ugyanaz volt, melly egy év alatt a szomszéd falubeli lakosok közül hármat négyet vitt el. 1853-ki táborozásomhoz nagyon korán kezdtem. April végével három barátom csatlakozott hozzám, közöttük Little hadnagy, kiről már szóltam. Mindegyikünk három darab kétcsövű fegyverrel volt ellátva, úgy hogy ha együtt valánk, huszonnégyszer löheténk új töltés nélkül. Nem volt olly nagy és dühös tigris, melly közelünkbe kerülvén, menekülhetett volna. Egy sűrűségnek öt felvert tigrise közül egy napon hármat ejtettünk el s a másik kettőt megsebeztük. Május 3-kán dámvadakra mentünk egy erdőbe, mellyben a megelőző napon tigrisnek vagy medvének legkisebb nyomára sem akadtunk. Minthogy eszerint semmi komolyabb eseményt nem várhattunk, elváltunk egymástól s mindegyikünket két Bheel kisért, vizet és tartalékfegyvereket hozva utánunk. Little és Lock egy kétfelé váló alacsony sziklagerinczen haladott előre az erdő jobb oldalán, Forbes balra tartott, én a középvonalon mentem. Már több mint egy mértföldnyi tért hagytunk hátra, időről időre lővén a dámvadakra, midőn egyszerre tompa ordítás hangzott fel. Little és Lock egy alattok fekvő barlangból szép tigrist láttak ki- s az erdőbe ugrani. Lőttek reá, de nem ejték le s rögtön kiáltanak, vigyáznék magámra. Én hallám az orditást, de valamelly vén medvétől származónak hittem s miután a sűrűség miatt hatvan lépésnyire is alig láthattam, tévedésem csak akkor derült ki, midőn a tigrist a bokrok alól a hely felé szökelleni láttam, hol én két Bheelemmel állottam. Az állat magasan feltartott farkkal, kimeredt körmökkel s borzasztóan ordítva jött. Alig értem reá meghagyni embereimnek, hogy némán állva meg se mocczanjanak. A tigris mellettünk suhant el s alig volt túl rajtmik, midőn első golyómmal leteritém. Azonnal felkelt s reám szegzé tekintetét, második golyóm azonban fejbe találta s arra birta öt, liogy változtatott iránnyal Forbes felé fusson. Ez ép e pillanatban kiáltott reám, kérdve mire lőttem ? E hangra a tigris újra más irányt vőn s ez nagy szerencse volt, mert perez múlva Forbesre bukkant volna, ki a találkozásra nem lévén olly készen mint magam, könnyen bajba jöhetett volna. Nem sokára összegyültünk s a tigris nyomán járva egy pásztor jött elénk és panaszlá, hogy

7 tehenei egyikét megfojtá a tigris, melly erre rögtön eltűnt. Minden törekvésünk mellett sem lehetett többé reá akadni. Az imént mondottakbúi kitűnik, milly szükséges India sűrűségeiben a tigrissel való találkozásra minden perczben készen állani. Ha derék kísérőim nem maradnak teliyes nyugodtan mellettem s menekülési kísérlet végett csak meg is mocczannak : a dühös vadállat bizonyosan megrohant volna minket. Ezenkívül öltönyeink sötétes színe is járult ahhoz, hogy észrevétlen maradánk. Május 6-án éjfél tájban, midőn a nap fáradalmait jótékony álomban pihennők ki, kis tanyánkon hirtelen ijesztő zaj keletkezett. Mindenki talpra ugrott a baj okát kutatni s kitűnt, liogy egy vakmerő párducz cselédeink közepette ölt meg egy kecskét, de nem vihetvén el a czövekhez kötöttet, sátram mellett pórázon tartott két agaramra rohant s ezeket a sűrűbe vitte magával. Üldözésére keltünk s rövid időn zsákmánya odahagyására kényszerítők; az egyik eb azonban, mellynek agyát összezúzta, már ekkor hulla volt; a másiknak csak ijedségébe került a kaland. A párducz