Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-10-30 / 30. szám

489 ritett, azonban mindnyájunkat kegyetlenül összeszúrt, még állatainkat is. Egy kecskénk beleveszett. Három bavi táborozás után visszatérvén nemuchi tanyánkra, ez idő alatt buszonnégy tigrist ejténk el s tizet megsebesiténk. Két párduczot és kilencz medvét is lőttünk, nem számitva a sebesülteket. 1852-ki táborozásom mart. 16-án nyílt meg. Ezúttal egy más barátom, Elliot dsidástiszt, volt társam. Az első napokban mindössze egy hyénát és egy hiúzt löt tlink; mart. 21-ét azonban komoly esemény jelölte. A szomszéd falukból összeszedett mintegy negyven emberrel egy sűrűséget kutattunk át, melly azonban nem látszott eredményt igérni s mi fegyvereinkkel kis fák ágain ültünk, midőn hajtóink hirtelen egy szép nőstény tigrist vertek fel s ez lassú léptekkel közelgett felénk. Mi meg sem moczcczantunk, bogy a tigris egészen közelünkbe jöjjön; de bajtóink egyike, meglepetésünktől félve, fennhangon kiáltva intett vigyázatra A tigrisnek sem kellett több, hogy menése irányát megváltoztassa, rögtön másfelé fordúlt s nekünk alig volt időnk fegyverünk első csövét reája sütni. Ordítást hallatott, kapott sebe jeléül s a legnagyobb sűrűbe rohant, hol csak messziről láthatók, de illy nagy távolból nem lőhettünk reá. Mialatt nyílást keresnénk, riadt pávabangok hallszottak s ugyanazon pillanatban egy tígriskölyök mutatkozott, mellyet én első lövésemmel elejték, de melly a bozótba mászva úgy elrejtőzött, hogy hulláját csak harmadnapra találtuk meg. Ezen újabb boszantó dolog olly türelmetlenekké tőn, hogy több hévvel mint óvatossággal fognánk a nőstény tigris üldözéséhez. — A fönebb leírt rendű rohamoszlopban s háromszáz lépésnyire folytonos vérnyomokon haladva mentünk át a sürün és nyílt térre értünk ki, hol minden nyom megszűnt. Hasztalan másztak embereink a legmagasabb fák tetejére — sem a fűben sem a bokrok közt nem láthattak semmi mozgást. Elliot és én mintegy húsz lépéssel előre mentünk s szemeinkkel az előttünk fekvő közeli tért vizsgálók, midőn egyszerre diíbös morgás lön hallható s a tigris egy füfedte gödörből kiugorva, telhető gyorsasággal szökellett felémAlig hogy időm maradt két vagy bárom lépésnyiről puskám mindkét csövét reája sütni. A durranás, a füst s talán a vett seb más irányt adott rohamának s ö egy bámulatos ugrással Ellioton termett, mielőtt ez fegyverét arczához emelhette volna. Mindez villámsebességgel történt. A vadállat földre terité s gyömrözte a szerencsétlen Elliotot. Shikarreem nagy nyugalommal s lélekéberséggel nyújtá át két tartalék fegyveremet. Az elsőnek két csövét rögtön kilőttem, de ekkor várnom kellett, mert a tigris szegény elájult társam karját fogván szájába, a gödör felé vonszolta öt. A tigrist agyán kellett találnom, mert semmi egyéb seb nem lévén halálos, dühét más csak növelte volna. Utána mentem tehát, várva a lövés kedvező pillanatát s ez végre kínálkozott is, Miután vagy háromszor sikertelen ezéloztam, a negyedik czélzásra lőttem, golyóm a tigris agya tetejébe hatott s az állat zsákmányára rogyott össze. Másodszor arasznyiról lőttem fejébe s ekkor Elliotot lábainál fogva búztam ki az öt már már agyonnyomó teher alól. Embereim dlibös ingerültségben valának. A tigris rohama visszariasztá őket,