Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-10-10 / 28. szám

Ha szép s erős kocsilovakat akarunk hazánkban tenyészteni — vegyünk Trak elmer — ha paripákat, vegyünk arabs — ha futtatni akarunk, erős mellű, széles elejti angol telivér méneket. Mind a két fajt fel fogjuk találni legtökéletesebben és elegendő garantia mellett a weili kir. ménesben s ba e fajlovakat onnan vásárlottuk: bizonyosak lehetünk, hogy zsákba macskát nem vettünk. Kinek azonban honfitársaim közül vásárlási szándéka nincs, de utazni a külföldön kedve van : ha útja Stuttgard közelébe vezeti, tegyen onnan egy kirándulást e ménesekre, s e napot — mellyel utazását megtoldja — nem veszti el. TÉREY PÁL. Keletindiai tigrisvadászat. i A bombay-i hadseregnek egy tisztje William Rice*) hadnagy egy napon elefánt hátán ment tigrisvadászatra. E kirándulás eredménye nem felelt meg a készületek nagy arányának s a fiatal tiszt a hivő volt, liogy biztosabban arat sikert, ha a tigrist gyalog s néhány hajtó segélyével rejtbelyén támadja meg. Nem is csalódott, mert e módon háromszáz hatvanöt vadásznap alatt hatvannyolcz tigrist, három párduczot és huszonöt medvét ejtett el, nem is számítva a többé kevésbé megsebesülteket. Kalandjait nem rég egy dúsan és képekkel kiállított könyvben adta ki, mellyböl mi a következő lapokat közöljük. 1850. év február 14-én Radzsputánába jelesül Neemuchba tétetett át az ezred, mellyben mint hadnagy szolgáltam. A vidék bővében volt a nagy vadnak s megérkeztünk után néhány héttel királytigrisre mentem ki vadászni. Értesülvén, bogy e tigris tőlünk tizenhárom mértföldnyire Bahara falu mellett ütötte fel tanyáját, bajtársaim egyikével Little hadnaggyal lóháton menteni oda. Embereinket és fegyvereinket előre küldök. A lakosok közül vagy húszat összegyűjtvén, meghajtattuk a sűrűségeket; a tigris rejthelyét azonban — bár egészen friss nyomaira akadtunk semmikép sem találhattuk meg. Little visszatérni lévén kénytelen, magam maradtam a faluban, remélve, liogy a holdvilág segélyével egy tó szélén, hova a tigris éjjente inni járt, jó lövésre tehetek szert. Félig éhenveszett, sánta, vén ökröt köttettem egy közeli fához, egy másikra magam másztam fel három kétcsövű puskával, mellyeket az ágakon kezem ügyébe helyeztem el. Három négy órán át meg sem mocezanva vártam itt, de semmi nesze a tigrisnek s a hold is lement. A setétség ekkor sokkal nagyobb lévén, hogy sem a kissé távolibb tárgyakat kivehettem volna, puskáimat lecsúsztattam a fa tövéhez s aztán magam is leszálltam. Alig '') Ugyan az, kit Jules Gérard Afrikába oroszlány verseny-vadászatra liivott ki. Lásd e lapok 26. számát.