Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-10-10 / 28. szám

db anyakanczát, 124 db csödörcsikót s 105 db kanczaesikót számítottak; ezek közt van 48 db arab telivér anyakancza, ide értvén a 4 eredeti arabot a magok eredeti utónevelésével, a többiek részint angol-arab a ménesben tenyésztett kanczák, részint Traklienerck mellyek 1857 óta tisztán tenyésztetnek. A ménlovak kővetkezők : Zarif és Said az első szürke az utóbbi pej, miudakettö eredeti arab ; továbbá Bournu szürke és Tajar pej, arab eredetűek, Padischah szürke angol-arab kocsitáj, Highflyer szürke angol telivér és végre Sapor angol-arab telivér. Ezen rövid előszámitás mutatja miszerint e ménes leginkább arab fajlovak tenyésztésére van alkotva s minden gond főleg e nemes fajnak tiszta fentartására van fordítva, melly faj iránt a tulajdonos fölség különös előszeretettel viseltetik, a csikók neveit is maga osztogatván ki. Ugyanazért ne keressen e ménesekben senki futó gyepre termett lovakat, de igen is fel log találni olly luíti paripákat, minőket szép arányos testalkatra a continensen nehezen, olly mennyiségben pedig sehol sem fog feltalálhatni. Az arab fajlovak, mint különben is tudva van — s ott magam is tapasztalam — könnyen tanúinak s vérmességök daczára könnyen fékezhetek, hajthatók, hajlékonyak ; az arab ló a tanúit lovast szépen hordja, egész testállása nyereg alá lévén alkotva, a nem távúit lovast is deli főhordás, előkelő és lenge lépése s eleven testmozdulatai által emeli. Nem volna-e ezen faj magyarországi lófajuuk nemesítésére és tovább plántálására alkalmas!) és hasznosabb mint az angol ? Ezen kérdést itt csak azért teszem, mert tudva van, liogy országos lófajuuk (Caubídjag) legalább azon faj melly az általános lótanban a tudósok nyelvén ezen nevezés alatt „Magyarországi faj" előfordúl — eredetét őseinkkel keletről vevé s mint egész külseje mutatja, bizonyára az arab fajjal rokonságban áll s ennek elkorcsosodott leszármazásánál nem egyéb.*) [gaz hogy ezen kérdés megfejtésénél az egyes, valamint az anyagi érdekek lépnek elő s nem lehet azokat tekintet nélkül hagyni. Igénytelen nézetem szerint azonban az érdekek s ezek tényezője a szükség legnagyobb része általában czélszerü kocsi- és hátaslovak tenyésztése által lesz kifejezve, gyepeinken futó angol fajú vagy eredetű lovak az érdekeknek csak egy csekély részét képviselhetik, mellyek párosítva apró eredeti magyar faj lovainkkal, mellyek egész alkatra különböznek a telivér britt lovaktól, soha nem foghatnak olly valami tökéletest eredményezni, mint a minő tökély elérhetőnek mutatkozik, ha testalkat és termetre egyiránt egymáshoz inkább hasonló s arab fajlovak által eszközöltetnénk a neniesitést és további tenyészetet. *) Itt igen kényes természetű kérdést érint t. barátunk. Először is, az egykori „magyarországi faj ló" viharos századaink háborúságai alatt számban annyira megfogyott, a megmaradottakba annyi idegen vér vegyült, nagy része pedig a rendszertelen keresztezéssel s kezeléssel annyira elkorcsosult, liogy „magyarországi faj" voltaképen most már alig létezik. Másodszor, mi lovainknak arab vérrel ajánlott nemesítését illeti: bár ennek is vannak még nálunk szószóllói, de átalánosabb érvényre látszott jutni azok véleménye, kik az angol t e 1 i v é r t az arab vérrel másfél század óta folytatott keresztezés fényes eredményének tartván, azt vallják : liogy az angol telivér helyett arab tenyészanyagot használni annyi volna, mint a nemesítést ott kezdeni, hol azt az angolok kezdték százötven és több év előtt. S z e r k