Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-09-30 / 27. szám

439 Vadászlovak előkészítése(CECILTŐL ANGOLBÓL.) Itt az ideje a vadászlovak előkészítésének, mi főfontosságu ügy minden sportsmanre nézve, ki a lovaglást élvezni, kedvencz lovát pedig a bajtól megóvni akarja, mert tagadhatlan, hogy ezen előkészítés a ló életfeltétele. Válságos szaka ez az évnek, midőn egy meggondolatlan tett tönkre teheti a lő virágzó állapotát s rég óta táplált remények mehetnek fiistbe a perczben, midőn egy egész nyári gondviselés gyümölcse van érőiéiben. A vadászló nyári istállózása olly átalános, hogy alig látszik szükségesnek olly lovak kezelése módjáról tenni megjegyzéseket, mellyek legelőn állják ki éghajlatunk gyors változásait, a miriád légy csípéseit, a talaj egyenetlenségét s főkép az alkatra gyakorolt azon hatást, mellyet a korlátlanul élvezett fü mennyisége okoz. Az illy legelön tartás hátrányainak felszámlálása bosszú munka volna s mi csak néhányat említünk fel, melly elég leend a „gyepre vert" s a „szénán és zabon tartott" ló közötti különbséget kitüntetni. Nimród, a „vadászló állapotáról" irt munkájában, Wilde oxfordi lóorvos következő megjegyzését közli: „A 100—150 fontra *) menő fümennyiség, mellyet a gyepre vert ló naponként megeszik, kitágítja beleit, következéskép annyira gyöngíti emésztő erejét, hogy ha aztán egyszerre száraz takarmányra kerül, folyvást gyuladási bajoknak van kitéve. Ezenkívül a legelésből származó láb- és csüdbajok végtelenek. A vadászló lábainak nyugalomra van szükségük, nem pedig ide s tova száguldozásra, kapálódzásra." A ló nem emészt el ugyan napjában Wilde szerint 100—150 font füvet, ha azonban egyedül füvön él, ebből kétségenkivül háromszor annyit kell ennie, mint szénából, hogy táplálata ez utóbbi takarmány által nyújtottál egyenlő legyen. A fü tele van nedvvel, könnyen emészthető s igy a ló folyvást eheti azt, mi azonban az emésztő erőt rontja meg, mert az emésztő szerveknek ép ugy kell pihenniök, mint a többi állati működésnek. A fü az, mi meggyengiti az inrendszer egész lényegét, pedig a vadászló szolgálatának ez a főalapja; a fü meggyüjti a zsirt, mellyet orvossággal és mozgással kell a lóból kicsapolni, mielőtt kutyák után lehetne rajta vadászni, hacsak veszélynek nem akarjuk kitenni; azután még a nagy zsirtömegnek bármilly körülmények közötti csökkentése is a lábaknak s az egész alkatnak bajára válkatik. Egyébiránt a gyepreverésnek nem csupán túlságos zsírlerakódás a káros következménye ; a felszívó véredények tultelnek, kitágulnak, pangókká lesznek, és sok időbe kerül, mig egészséges állapotukat visszanyerik. Ennek legvilágosabb bizonyítékát nyújtja ama hajlam, melly a gyepen hízott s mérsékelt munkában álló vadászló lábait különféle bajoknak könnyen kiteszi. Egy megütődés vagy tövisszu*) Itt természetesen angol fontról van szó s e mennyiség 28—42 bécsi fontnak felel meg. S z e r k.