Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-09-30 / 27. szám

440 rás olly nagy gyuladást és daganatot okoz, hogy napok — néha hetek — kellenek a gyógyulásra, mindenesetre sokkal lassúbb ez, mint a nyaranta szénán és zabon tartott lónál. Kevés lóva 1 rendelkezhető vadásznak — egy vadászlovának több napi haja a vadászidény alatt, nagyon kellemetlen dolog. A felszívó véredényeknek füevés okozta kitágulása kiterjed a lélekzési szervek gyöngéd alkatára is ; a legelőről alig bekerült lovak e részekben támadó loboknak is ki vannak téve s igy válnak rükölőkké, (Roarer). A rükölés gyakran nem vehető észre midőn a ló a gyepről istállóba jő, bár gyakran rögtön feltűnő; hanem aztán a vadászat első napján, ha rosz az idő s meghüti magát, tulajdonosát valószinüleg'meg fogja örvendeztetni zenészeti új tehetségével. Nimród föuebb emiitett munkája sok hasznos tant terjesztett ugyan, a hajtás és izzasztás iránt adott utasításai ellen azonban némi kifogásokat kell tennem. A hajtószert illetőleg azt mondja: „Száraz takarmányon élő minden ló egész éven át hat hetenként egyszer gyönge hajtószert kapjon, nem számítva a valamivel erösebbet bizonyos időkben, jelesül munka előtt és után, mikor azután a tápla mennyiségéhen és minőségében is ennek megfelelő változás történjék." Én részemről azt hiszem, hogy a hajtószer gyakori alkalmazása ép annyi bajt okoz, mint a másik véglet. Vadászlónak, melly nyáron át szénán és korpával vegyes abrakon élt, kétszeri hajtószernél nincs többre szüksége, hogy a munkára előkészíttessék; sőt sok lónak, mellyel okszerűen bántak, egy meghajtásnál több nem fog javára válni. Meg kell itt jegyeznem, hogy a lónak, midőn szőrét hányja, csak legnagyobb szükség esetén kell hajtószert adni, mert az orvosság okozta hatás a szőrváltás lefolyását lényegesen hátráltatja s a szőrnek semmiféle sütés, nyírás, kefélés nem adandja vissza ama ragyogást, melly a jó állapotnak egy ismertető jele, mindaddig, mig az új szőrváltás bekövetkezik. Az izzasztásra nézve Nimród ezt mondja : „A vadászlovat, hogy novemberben jó alakja legyen, egész augustustól kezdve hetenként legalább egyszer gyöngén izzasztani kell. A vadászidény alatt pedig, akár hosszak akár rövidek az egyes vadászatok időközei, a vadásznap előtti napon okvetlen izzasztásra s arra van szüksége, hogy csaknem egy (ang.) mértföldet telhető gyorsan menjen." — Én csak annyit mondhatok, hogy még soha sem volt olly vadászlovam, mellynek a vadászidény előtt két hónappal hetenként izzasztásra lett volna szüksége s azt hiszem, hogy illy eljárás nem is válik a ló javára, ha csak nincs elhanyagolva s a legelőn túlvérmessé nem vált. Ez legfölebb versenylónál alkalmazható, de a vadászlónál túlzás volna. Két három gyönge izzasztás legtöbb esetben igen jótékony, de ez sem kivétel nélküli szabály. Némelly ló nem is szorul izzasztásra, annyira minden az állat belalkatától függ. A vadásznap előtti izzasztás, feltéve, hogy a ló két hét alatt háromszor megy falka után (ha esak egy napot nem hevert), soha sem szükséges; egy vagy másfél mértföldnyi nyargalás azonban ajánlatos. Lord Jersey lovainak egykori hírneves idómitója Mr Edwards jól mondá, hogy „versenylovak idomitásánál első dolog lábaik kellő előkészítése. Ez vadászlovakra is alkalmazható. Arra gondolva, hogy a lábaknak nem csak a test hordásának természetes teendőjét kell végezniök, hanem a lovat is kell viselniük — nyargalni sima