Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-09-10 / 25. szám

401 valódi lövadásznak mindig legtöbb élményt szerez. Itt a vadat nem vakeset hozza lövésre; itt folyton foly a verseny az emberi ügyesség- s a vadnak még élesebb szervei közt, itt még van költészet; a hívottnak feltárja bensejét a nagy természet s olly hangon szól hozzá, mellyet ö jól megért; a hívatlannak természetesen néma marad s a lövadász büszke önérzetében ép olly szánólag tekinthet le a túlpolgárisult városi gűnyolókra, mint a művész ama szegény filkóra, ki a leggyönyörűbb festményben csak festékkel bemázolt vásznat lát. Laube ezt mondja Jagdbrevierjében : „Hochwild zu jagen ist fünferlei gut, Und wer's nicht beachtet, und wer's nich thut, Der gehe die Hirsche suchen Bei Tanzmusik und Kuchen

! Zu erst und zu letzt brauchst guten Wind, Und dass die Kleider unscheinbar sind, Leisen Tritt und kein Gliederschwenken

, Todten Mund und kein Bedenken." *) Az emiitetteken kivül pontos helyismeret — vagy ennek hiával, jó cserkészkalauz szükséges. A vadász jól ismerje vadját; tudja, mikéntvonúl az, hol vannak a legjobb lesállomások, hol kell halkan s vontatva cserkészni s hol kell ellenben gyorsan átvonúlni, különben sok idő vesz. Hízási időszakban a lesvadászat és a cserkészet ritkán háládatos. Míg héjas a szarvas agancsa, könnyebben hozzáférhetni ugyan, ámde ekkor csak csekélyebb, úgynevezett nyári szarvas (Grashirsch) lövendő; telly es szarvas elejtését minden valódi lővadász ekkor még vandalismusnak tartaná. Héjadzás után a legsötétebb sűrűségekbe vonul vissza a szarvas, nem örömest mutatkozik, késő este vonúl ki s már pitymallat előtt visszatér. *) Magyarra szabadon fordítva: „Fövad-vadászatnak öt kelléke van, Ki erre nem ügyel, jár hasztalan ; Annak ott viriil a szarvas Hol zene szól s telik a has. Elöször s utolszor : jó szeled legyen, De semmi feltűnő öltönyiden; Halkan lépj, ne ingadozva, Holtnémán s elhatározva. Sz e r k.