Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-09-10 / 25. szám

402 Az üzekedési időszak fénypontja a cserkészetnek; a szarvas ekko

r csalogatójával (Brunftgeschrei) árulja el magát, gyakran késő napig vonúl a szarvastehén után s napalkonyat előtt már jóval kezd jelentkezni; sokkal kevésbé vad és ovatos mint különben, minélfogva könnyebben is meglopható — lia egyedül van; szarvastehenével együtt azonban annál ovatosabb ez utóbbi s a szultán bátran háremére bizliatja magát. Itt tűnik ki a helyét megálló vadász; rendületlen türelemmel gyakran órákliosszat áll ez mozdulatlan, vagy kúszik négykézláb s kijátszva a sok Argusszemet, a szarvas löközelébe lopódzik. A vadásznak azonban azt is pontosan kell tudnia, mikor tanácsos a gyors eljárás beváró türelem helyett; haboznia soha sem szabad, rögtön késznek kell lennie csatatervének fogalmazásával és kivitelével; mert nem egy szarvas köszöni életét a vadász hanyagságának, melly a sűrűségbe vonulásra engedett neki időt, hol aztán elnémúl, árnyként eltűnik s kényelembe helyezkedik, mig a Fabius Cunctator bosszú orral s gyakran méltatlanul káromkodva oldalog el. Telente szarvastehénre vagy üszőre (Kahlwild) a szekérrel vagy szánnal való cserkészet legjutalmazóbb; liol a términöség miatt szekerezni nem lehet, ott elég egy parasztszekér elejét lovakkal vagy még inkább ökrökkel maga előtt vonatni; lánczok hozzá csatolása, hangos daliás, fütyülés s a fogatnak szólitgatása igen ajánlatos, mert általában a czél az, hogy a vad fa vontatás csalódásába essék s az könnyen szokott sikerülni. A szarvasok löfogyasztása alkalmával, ha ezt egészben vagy részben az erdészszemélyzet eszközli (mi a vadászatnak mindig nagy kárára van) a lelövendő mennyiséget nem csak előre megállapítani, hanem lehetőleg s körülményszerüleg erdőkörökre elosztani kell. Azt is igen ajánlanám, liogy a löfogyasztással megbízandó erdészek névszerint jelöltessenek ki, különben egy egy könnyelmű csősz vagy erdészfiú bánnilly távolságról beletüzelvén s a sebzett darabot lianyagúl keresvén, ezt lustaságból gyakran merőben eltagadja s ekép sok sebzett vad már csak romlott állapotban vagy épen nem is lelhető meg. Az erdésznek soha sem engedendő meg egy — legfölebb 6 ágú szarvasnál erösebbnek lövése. Ezen axiómát az üzletüknél fogva vadászok solia sem akarják elismerni, először, mert előítéleteik gyökerestől ki nem irthatok; másodszor, mert jobban mulattatja őket az erösebb- mint a gyöngébb szarvas elejtése. Az erös szarvasok löfogyasztásánál előítélete