Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-09-10 / 25. szám

400 lakása nem a központra esik, vagy ha az erdőkor nagyon is hosszú, akkor ennek túlsó végén lehetőleg még egy alerdész vagy csősz alkalmazandó, már csak azért is, hogy az erdőkor többi egyénei szükség idején, kivált telente, ott menhelyet vagy éji szállást találhassanak Az erdökörhöz tartozó falukban egy egy — lehetőleg odavaló csősz lakjék, miután az illyen sokkal könnyebben gyakorolhatja a helybeli tudakozó rendőrséget. Erre a jóravaló családbeli pórsihederek is ajánlhatók, mert az embereket személyesen ismerik s ha a fatolvajok vagy vadorok rögtön el nem foghatók, példáúl ha számosan vannak, vagy futva menekülnek, ezeket utólagosan feljelenthetik. Egyedül azonban a csősz lehető ritkán alkalmaztassák az erdökörben, miután a javában sem lehet az „atyafiság" miatt megbízni. A rendes és szenvedélyes erdész nem ismeri e szót pihenés; éjjel nappal szolgálatának él; reá nézve nincs ünnep, vagy kitűzött ebéd- és alvás idö, mindenek előtt pedig soha sem szabad a korcsma küszöbét átlépnie, mert a korcsma a vadász Capuája. Mint levadásznak, a kártékony állatok irtására mindig gondja legyen; legtöbbet lesből fog lőhetni, igen kívánatos azonban, hogy a kelepczével is tudjon bánni, ott pedig, liol vadkan nem tenyészik, a mérgezett csalétek lényeges szolgálatára leend; jelesül a farkas nehezen irtható méreg nélkül. Illy kemény szolgálatért aztán becsületes ellátást is igényelhet urától az erdész. Különösen ajánlanám azt, hogy jó fizetésén s egyéb élelmezésén kivül a vadápolás érdekébe magas lődíjjal lenne vonandó , mellyet minden saját lövésü vagy fogású ragadozóért búzna s melly még nagyobb lehetne minden — ura vagy vendégei által lőtt hasznos vadért. A vadfogyasztás lehetőleg cserkészeten történjék, ez lévén a vadászat legnemesebb módja, melly a vadásztól legnagyobb ügyességet kövevetel, a vadastér nyugalmát pedig legkevésbé zavarja meg. A hajtóvadászat lehetőleg mellőztessék, vagy csak legnagyobb kimélettel eszközlendö; a hajtóvadászatról egyébiránt még bővebben fogok szólani. Szabályszerű vadastéren üzö kopónak nincs helye; e főszabály elleni vétség okvetlen keserűen fogja magát megbőszülni, mert a kopó fővadastéren sokkal ártalmasabb, mint az agár a nyúltenyészet terén, minthogy az elriasztott nyúl kevésbé váltja fel a tanyát s erre inkább visszatér, mint az elriasztott fő vad. A cserkészet kétség kivül azon módja a fövad elejtésének, melly a