Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-09-10 / 25. szám

398 kély feladat : mennyivel nehezebb egy elhanyagoltnak jó karba emelése, vagy épen egy egészen újnak alapítása! Erre pénz — sok pénz és nagy szorgalom kell! A fövadnak mellözhetlenül 1-ör táplálatra, 2-or nyugalomra van szüksége. E két tényező természetesen ismét sok más kelléket feltételez. A fővad állandósítására nagyobb egytagú erdővel szükséges rendelkezhetni. Minél kedvezőbb az éghajlat, minél tövérebb a tenyészet s minél szakadatlanabb az erdő, annál nagyobb leliet az aránylagos vadlétszám is, úgy hogy némelly esetben bajosabban érhető el 50 holdon 1 darab fővad állandósítása, mint másutt 30 holdon. Hasonló arányban áll a lőfogyasztás a létszámhoz; nagyon kedvező viszonyok közt a létszámból 10 -12 százalék lelövése nem túlhajtott mennyiség, míg más esetben ennek fele is alig vehető. A fő vadastér birtokosának mindenek előtt az erdészszemélvzetre kell fordítania figyelmét, miután elegendő és jó erdészek nélkül ép olly kevéssé számolhat sikerre, mint a kevés vagy rosz csapatokkal rendelkező hadvezér. E kellék hiánya, fájdalom a bon legnagyobb részében igen érezhető. Egykét uradalom kivételével a többiben olly hiányosak a vadászati intézmények, hogy a magyar erdész igen gyakran vadorral egy értelmű s védő tenyésztés helyett a vadnak leggonoszabb ellensége. Ennek oka mindig az uraságot terheli. Hol a fa ára csekély s a birtokos nem vadász az az nem valódi lövadász (Waidmann), ott az nem találja érdemesnek azt, liogy kellő számú erdészeti személyzetet tartson, a még is alkalmazott néhány egyén pedig olly nyomorú fizetést húz, liogy sínlödő lételét ezzel alig tengethetvén, alig vehető rosz néven, ha a nefas után nyúl. Világos, liogy illy állomásra jóravaló egyén nem vállalkozik , mihez képest az erdészállomások vagy merőben képtelen vagy olly egyénekkel vannak betöltve, kik mindennemű kihágásaik miatt rendes uradalmakból elcsapattak. Legjobbak még a „honi csőszök", kik béres fizetéssel megelégedve, gyakran szemes ügyes ficzkók s jó lövészek is lehetnek , az erdészethez azonban mit sem értenek s a vadászat érdekében bármire, csak a vad ápolására nem — alkalmazhatók, legalább egymagukban nem. A körerdész (Revierjäger) állomásán többnyire olly embert találunk, ki pályáját mint erdészfiú kezdte s mint illyennek fő fő tanúlmánya abból állott, hogy főnöke gyermekeire vigyázott s az ebeket etette. Bizonyos számú évek múlva szabaddá lön, miután szakértő férfiak tisztes gyülekezete előtt kétségbevonhaflan bizonyítékait adta erdészeti és lő-