Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-08-20 / 23. szám

373 I. Ménes. Nemesebb lovak találhatók a nagy áldozatokkal állított s fenntartható ménesekben, alsóbb felsőbb gazdatiszteknél, apróbb birtokosoknál, lelkészeknél; kik a mustra, de tenyésztésre még alkalmas kanczákat a ménesekből megveszik, azokat a ménesekben növelt, sőt azok nemesítésére hozatott ménekkel fedezve, nem nagy számú, de hasonló minőségű, olcsóbban megkapható lovakat növelnek ; miután tartásuk a tulajdonosnak kevesebbe keríil. Igaz, hog-y a nagyobb ménesek aránylag kevesebb remondát szolgáltattak s az apróbb lótartóktól került több; de ezeknek lótartása nem önálló s lia a ménesek nemesítése megszűnik, ezek lótenyésztése, nemesítése is megszűnt. Ugy szintén megszűnnék a földmivesek lovai javítása ; s e faj a helyett, hogy időről időre több munkára s katonai szolgálatra alkalmas lovakat állítana elő, mindinkább el fog aljasodni; szóval, a ménesek nemesítese országos érdekű tárgy s mint illyen az állani által is pártolandó, mit a következő eszközök által vélnék elérhetni : a) A remondák árát arányba kellene hozni a lótartás költségeivel s e szerint jóval föl kellene azt hágtatni, ezen árt biztosítani kellene több időre; minden remondának való lovat, mellyet a tulajdonos be akar adui, be kellene venni s pedig azon őszön, mielőtt a 4-dik évet betöltötte. Ezen eljárás által a gazda megmentetnék a legköltségesebb teleltetéstöl, mikor a fiatal lónak istállói gond kell; a csikó a pontos katonatartás mellett jobban kifejlődnék; képesebb állapotban kezdve azt katonai szolgálatra alkalmazni, kevesebb romlanék el a betanítás alatt. Az állam majd mitsem koczkáztatna, mert a számfölötti jól kifejlett remondákat tavasszal árvereztetve, főleg ha a fölös szám a kanczákból állíttatnék ki, azok igen jó áron elkelnének. A lótenyésztésre üdvösen hatna ezen eljárás, mert évenként több jól kifejlett s ezért tenyésztésre jobb kancza bocsáttatnék szerte az országba. Így biztosítva lévén a gazda, hogy negyedfél éves lovait illendő áron mind eladhatja, lesz kedve azokkal három éveken át bajlódni; midőn a jelenlegi körülmények közt, ha csak valaki magát a lovak iránti szenvedelemtől el nem ragadtatja, remondába való adhatás tekintetéből bizonyosan lovat nem tart. Ez állításomat az aprólékosságokig terjedő számokkal be tudnám bizonyítani; azonban kevésbbé unalmasnak s szinte elégségesnek tartom, összehasonlítva a lótartásra szükségesek régi s mostani árát a remondák régi s mostani árával, a következtetést az olvasóra bízni. A széna mázsája régebben nem volt több 30 krnál, most 1 e. frtért ritkán s ritka helyt kapható. A zab kis vékája alig volt 8—10 kr., most ha 20 kron megvehetjük, meg lehetünk elégedve. A melly cselédnek régen fizettünk évenkiut 30—40 e. írt szolgálati bér', most elkér 60—70 e. frtot. Kovács, szíjgyártó, orvoslás stb., mind kettős árba kerülnek. Régen a könnyű remondát fizették 100 e. írtjával, ma 120 ft; a dragonyos alá való régen volt 120 ft, ma 130 e. ft. Ennél nagyobb lovak nálunk kevesen la-