Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-08-20 / 23. szám

374 lálhatók, azért hagyom a többnemü remondákat említetlen. A pénz becse régen nagyobb volt, mint most. Gondoljuk meg ehhez, hogy régebben külön vettek tiszti lovakat s ezeket 160 e. írtjával fizették; ugy hogy ha egy rnéueses gazda több darab remondát adott el s azok közt egypár tisztiló számba ment, ez csikói árát tetemesen fölrugtatta. Ezenkivül vettek az országban fiatal lovakat az equitatio s magyar testőrség számára alku szerint 300 e. írtig fel. — Mindezek megszűntek. Vegyük tekintetbe, hogy még ezen a mostaninál kedvezőbb körülmények mellett is csak azért, hogy remondát adjon be, igen ritka gazda állított ménest. Átmeneti időszaknak tekintette azj:, melly alatt lovait nemesitve, később több hasznot, élvezetet remélett azok után s ha e várt idő később állott is be — a hogy az életben rendesen történni szokott — volt módja a költséget fedezni; de másfelől ez volt egyik ok, a miért már 184S előtt több ménes megszüntetett s valamennyi számban leszállittatott. Fussa át a tisztelt olvasó a fenebbieket, készitsen magának egy költségvetést s meg fog győződni, hogy egy négyéves ló a gazdának többe kerül a mostani remonda-árnál. b) Czélszerü szabályok által lehetőleg elejét kellene venni a remondázás körüli visszás eljárásnak; különösen károsan hat a lieferansokkal, hajhászokkal való egyezkedés. Nem egyszer történt, főleg kisebb tekintélyű lótartóval, hogy lovát be nem vették; azonban pénzre lévén szüksége, eladta olcsóbban a hajhásznak s ez pár óra múlva beadta remondának. Igy megy ki az állam pénztárából a pénz, de nem rendeltetése helyére, a gazda zsebébe. Az erdélyi kanczák számára tartandó császári ménlovakkal egészen más rendszert kellene követni. Nem vitatás tárgya, hogy a ménló és-kancza helyes összeállításától igen sokat függ az ivadék jósága s könnyen átlátható, hogy ugyanazon méalótól egy vértelen s egy vérben magasan álló kanczától jó eredményt várni nem lehet, azért külön kell szólanom az erdélyi nemesebb kanczákra használandó ménlovakról. A ménesekre is többféle mének szükségeltetnek. Azonban hazánkban meglehetős számú telivér, sokvér s félvér mének vannak, mellyekböl a lótartó gazda válogathat rendes, kanczáihoz illő mént, azokat megveheti, kibérelheti vagy pénzért használhatja kanczái fedezésére; szóval, segíthet magán s illy méneket az állani is vehet, de hozathat tehetősebb ménestartó gazda Angolhonból is, a minthogy hozat nak időről időre. De elsőbb rangú kanczáink fedezésére illő mént hozatni, gazdáink anyagi erejét túlhaladja • pedig ezek nemesítésének párvonalban kell haladni ha azt akarjuk, hogy ivadékaik amazok ivadékai nemesítésére czélszerüek maradjanak. — Kellene tehát az államnak, ha nem több, két első rangú ménlovat hozatni a legnemesebb kanezák fedezésére. Ezen mének megválasztását tapasztalt lótartó gazdákra kellene bizni, kik nem csak lóismerök, de kiválólag ismerik az erdélyi lovakat, nehogy a czéliránytalan választás miatt a sok pénz kidobassék haszon nélkül, sőt talán kárt okozzon. E két ménlónak ahhoz képest, hol a nemesebb ménesek vaunak, két külön vi-