Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-08-20 / 23. szám

372 Honunk mérsékelt egészséges égalja, emelkedett, de nem hirtelen meredek bérczei, terjedelmes, száraz fűszeres növényekkel diszlö legelői, egésséges tiszta havasi forrásai, patakja, folyói : marha- íöleg lótenyésztésre látszanak a gondviseléstől teremtve lenni, liol a ló izmai, szellemi tehetségei jobban kifejlenek, mint más, e természet adományival meg nem áldott országokban. A véletlen a természet ez intését mintegy növelve, a török hadjárat ideje alatt, sok keleti vérrel vegyítette olvainkat s így fordította hazánk e vészteljes napjait e részben hasznunkra. Hozzájárult ebhez, hogy eleink szenvedelmesen szerették a lovat s lévén anyagi módjok szenvedelmeiknek áldozni, sokféle nevezetesebb arab lovakkal nemesbíték lovaikat; sőt az 1848-dik előtti 30 év előtt több méneses gazda angol telivér méneket hozatott, mellyek tetemesen nagyították, csontosították erdélyi lovainkat. — Az angol lovakkal bejött az okszerűbb lótartás, melly által lovaink hamarább s jobban kifej lenek; de, mert költségesebb, kevesebb állítható ki s ezek drágábbak. Lovaink e folytonos nemesítése megtermette gyümölcsét, mert az erdélyi ló már 1848 előtt jó hirben állott, nem csak a birodalomban, hanem annak határain túl is; ugy hogy az akkor igen keresett kolozsvári lóvásárokon mindig-jelentek meg külföldi lókereskedök, kik évenként tetemes összeg kész pénzt hoztak hazánkba lovakért ; sőt az akkor rendezett kopaszatokon, a lovak ez erős próbáján, félvér lovaink kiállták a versenyt nem csak a szárazföld bármelly vidékén született, bárminő fajú lovaival, hanem az Angolhonból e czélra hozatott vadászlovakkal (hunter) is. » Örökös kár volna, ha Erdélyben a lótartás elhanyagoltatnék, vagy nyerészkedési szempontból egyéb marhatartás túrná ki azt s eleink annyi fáradsága, olly sok pénzáldozatai füstbe mennének ; kár volna ez magán- s államgazdászati, de főleg katonai szempontból. Majd lehetlenné válnék a katonai szükségre megkivántató mennyiségű lovakat kiállítani, a birodalomból temérdek pénz folyna külföldre lóért, sőt e szükség bizonyos mértékig korlátolná a birodalom szomszédaitól e részben való függetlenséget. Nem lehetne olly czélszerti lovakra ültetni a huszárokat, pedig a buszárlovával együtt egy egész s jó ló nélkül nincs jó huszár; a jó huszárezredek pedig mindenesetre a hadsereg büszkesége, a lovasság ereje; hiszen hírnevéért huszárt öltöztetnek minden nemzetek, hatalmasságok. Hogy e baj beáll, szemmel látható; ugyanis nincs-e kényszerülve a gazda a lótartás iránti előszeretetről lemondva, csak a hasznot venni tekintetbe; most midőn illő kamat mellett kölcsönt nem kaphat s midőn a felcsigázott munka- szolgálati bér miatt az eddigi áron lovat előállítania lehetetlen. Nem természetes-e, hogy a már is kevés számra apadt ménesek helyét rövid időn gulyák, juh, disznó-nyájak foglalják el? S ha lesznek is nemesebb lovak, mellyek a gazda sport szenvedelmeit kielégítik s mert drágábbak, jövedelmezőbbek ; de a hadsereg számára kellő men nyiségben ló kapható nem lesz. A lótenyésztés emelése tekintetéből, honunkban a lovakat két osztályra lehet osztani, és pedig : ménesbeli vagy nemesebb és nemtelenebb lovakra. Mindkettőt nemesíteni, jövedelmező gazdasági czikké emelni a föladat; — s ha ezt elérjük, lesz ló e kis országban elég.