Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-08-10 / 22. szám

355 vei s ama jó hírrel tértek meg, hogy új — habár csak ideiglenes lakást találtak mindnyájunk számára. Ezen új lakás, egy vén blikk terjedelmes odva, még csak tennapelőtt is nyomorú viskóúl tűnt volna fel magasabb igényeinknek; helyzetünk elhagyottsága azonban, az újdonság ingere és a mindent megaranyozó fiatalság hamar feledteté velünk feldúlt ósi palotánk kényelmeit s mi gyermekies örömmel nem tudtunk eleget mászkálni fel és le a biikkodú sima bensején. Sokkal vidámabbnak, szellősebbnek találtuk ezt a régi kazamátáknál, söt még az is mulattatott, midőn a zápor beverődő cseppjei kissé megáztattak. Szülőink eddig haza hordták a keresményt, de most figyelmeztettek, hogy, mielőtt nagykorúságunkat elérnök, meg kell tanulnunk önmagunkról gondoskodnunk. E végett gyakorlati leczkékre naponként vagy éjenként kivittek magukkal. Apám, azon arányban a mint növekedtünk, irántunk egyre hidegebbé és mogorvábbá, önmaga iránt pedig önzőbbé kezdett válni, gyakran több éjre is elmaradva anyánkat elhanyagolta s féltékenységre adott okot szegénynek; ő azonban gyermekeinek élve, anyai kötelességeinek teljesítésében találta vigasztalását s buzgó vadászmesterünkké lön. Első kirándulásaink alkalmával minden felszálló madarat, minden felugró nyulat ész nélkül kergetni kezdtünk, nem fontolva meg, hogy az elsőnek szárnyai, a másodiknak a mieinknél gyorsabb lábai vannak. — Anyánk csendesen mosolyogta meg tapasztalatlanságunkat s midőn lelkendezve tértünk vissza hozzá, megjegyzé hogy a szárnyak ós lábak gyorsaságán túl tesz az ész, hogy mi erővel épen nem — az csellel sokszor könnyen elérhető s a mai világban hamar felkopliatik annak az álla, ki azon elvet követi, hogy „legjobb az egyenes út." Ehhez képest aztán lioldtalan éjeken el-elvitt kis tisztásokba, meilyeknek kövér füvében az apró fogolycsirkék olly kedvesen gyügyögtek; megtanított mint kell kései fészkekből a tojást s elébb magát a költőmamát kiszedni ; felkeresni és rászedni a sündisznót; meglepni az ürgét, vakandot; kilopni a vadmézet: megszedni a gyümölcsfát és szőlőtökét; ha pedig jobb nincs,szükség esetén beérni az egérrel, gyíkkal, csigával, békával, sőt egyéb tücsökkel és bogárral is. Azonban legmulatságosabb — mert taán legnehezebb — a nyúllal kellő bánásmód volt, melly állat ovatosságánl csak a róka észjá-