Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-07-30 / 21. szám

342 Az európai vadásztársulat Afrikában. (Folytatás.) III. A New-Yorkban megjelenő „Spirit of the Times" levelezője a vizsgaszemle kalandjairól többi közt igy ír : „Ahi-Mockra vidéke mindennemű apró vaddal bővelkedik. A szalonka-és kaesavadászat felséges s nyulat csak az nem lő ki nem akar. Az időjárás szép és meleg (február végén) mint az angol éghajlat alatt májusban. Én egy caravanséraiben vagy is egy egészen butortalan házban lakom, hol ki enni akar, maga főz magának Tegnap ép egy szalonkát akartam ebédre elkészíteni, midőn egy tisztességes arab sheik jött hozzám jelenteni, hogy ólját a mult éjjel oroszlány támadta meg s két marháját elvitte. Azonnal az éjféli mészárlás színhelyére siettem barátommal a sheikkel s nem sokára az állatok vázaira akadtunk, mellyeket a keselyük nálunknál hamarább fedeztek fel. E ragadozók nyomaiból csakhamar felismertük, hogy itt egy hím és egy nőstény dolgozott , mellyeket azután sakálok, hyénák és vadkutyák vagy talán farkasok serege követett. Nekem természetesen az oroszlányokra volt főgondoin s a legértelmesebb arab tanácsára rögtön megindúltam a határozott nyomon, kisérve — nem csekély boszuságomra — a szomszéd falu egész csőcselékétől. A barlangot, e helytől mintegy 10 ang. mértföldnyire, egy völgyben fedeztem fel; az állatkirályi pár azonban kísérőim neszétől felriasztva tovább állt s melegen hagyta fekhelyét. Ez eléggé boszantó volt, de nem tehettem egyebet, mint addig szidni az utánam kullogó csőcseléket, mig ez végre tőlem csakugyan elmaradt. Az irányt, merre a két oroszlány menekült, követve, az est egy hegyszakadéknál alkonyodott reám s bizton hívén, hogy az oroszlány erre fog visszatérni, lehető jól elbújtam. Az éj koromfekete volt s egész környezetem élni és mozogni látszott | a sakálok és hyénák orditásai folyvást feszült helyzetben tartottak, pedig egy lépésnyire sem láthattam. Ehango k közé néha oroszlány ordítás vegyült. Hallhatta ön már ezt valamelly állatseregletben,de hogy helyes fogalma lehessen e torokhangtehetségéröl, itt kell azt hallania honi sivatagában. Ki egyszer hallá, nem egyhamar felejti el Elég gyakran hallám ugyan gentlemanemet, de rejthelyemhez nem jött közel s igy hajnal hasadtakor fáradtan ugyan, de le nem hangolva tértem vissza az arab douarhoz s reggelizés után ebédemül néhány foglyot és nyulat lőttem. Este visszatértem régi leshelyemre s nem sokára hallám is jó barátom közelegtét, bár láthatásá ról szó sem lehetett, miután az éjet a szakadó eső még sötétebbé tette. Szorosan ügyeltem lőkészletem szárazon tartására s nem is féltem csütörtöktől vagy hibázástól, csak lövésre nyíljék alkalmam. Reggeli három óráig, folyvást hallva vadam szakadozott ordításait, türelmesen vártam, de türelmem végre kimerült s rejthelyemről — hangja irányában előre másztam, inig egyszerre közvetlen közelségéről győződtem meg. Nem láthattam öt, de hallottam sőt éreztem léhlzését. Megvallom,