Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-07-30 / 21. szám

343 pillanatra forgott velem a világ s talán a szakadó eső is lehtité vadászhevemet; de már benne voltam s végig kellett vinni a dolgot bár mi áron ; ennélfogva összeszedve magam, készen álltam minden eshetőségre s holtcsendesen vártam félóránál tovább, melly idő alatt az oroszlány tőlem néhány ölnyire egyre morgott és hörgött; végre elszántam magam, hogy a közelebbi ismerkedésre az első lépést megtegyem s ovatosan kúsztam a hely felé, hol öt feküdni képzelém. Alig haladtam pár lépésnyire, midőn egyszerre lezuhantam egy vízmosás-árkába, tüskék közepébe, mellyek fölött az esővíz zuhogott. Összevissza ütődve, karczolva s bőrig lucskosan szedkőztem fel sépen a legközelebbi teendőről gondolkoztam, midőn az ágak recsegése s a félreismerhetlen orditás az oroszlány közelségére tőn figyelmessé. Pillanatra látni is véltem őt, bár nedves fegyveremből lövésre gondolni sem lehetett. Nyomorú állapotom, mellyben a tanyára visszatértem, óvás volt hasonló merényletek ellen. Mondjam-e, hogy pár napig minden tagom fájt?— Most egy nagyobb vadászatra készülünk. IV. Több hasonló kalandot is közölhetnénk még, de miután a vizsgálódó kirándulásban — bár több nagyobb vad — oroszlány nem esett, áttérünk magára Jules Gérard naplójára, a mint ezt a „Journal des Chasseurs" közvetlenül írójától veszi és közli. Az elő vizsgálódók martius végével tértek vissza Afrikából, hova a főexpeditio és Gérard april 30-án indúlt el, egyetlen úti- és veszélytársával, gróf Branicky Konstantinnal , ki miután nem egy litbvániai medvét teritett le, az oroszlányvadászat hevélyeit ohajtá megízlelni. A gróf két cselédet vitt magával, inasát és Yalorek nevü vadászát, ki jeles lövő; továbbá tíz vadászkutyát s ezek közt négy vaddisznó fogót, mellyek testvére gróf Branicky Xavér ebóljából valók s európai vadkanokon tehetségüket már megmutatván, most az afrikaiakkal fognak megismerkedni. Ain-Mokra, május 9. 1858. Máj. 2-án — irja Gérard — Philippvillebe érkeztünk ; 3-án egy oroszlánybarlangot vettünk szemle alá a vad távollétében olly czélból, hogy visszatéret vadászunk reá; 4-én Bonéba, 5-én Ain-Mokrába utaztunk; 6-án az erdőben tanyát ütöttünk ; 7-én nyomozóink egy oroszlány nyomait jelentik; gr. Branicky és én azonnal az erdőbe megyünk; az állatot nem tartom kinőttnek, mindamellet nyomain megyünk s ezek egész barlangjáig vezetnek. E barlang bejárásához azonban férkezni nem lebet s kénytelenek vagyunk élő csalétket alkalmazni. Öt órakor az odú egy oldalán jó löpontot választunk s hasztalan állunk lesben az egész esős éjen át. Az oroszlány kiment anélkül, bogy a csalétket észrevette volna. 8-án egy nagy vadkant támadtunk meg a négy kutyával, mellyet gr. Branicky Xavér testvére számára mint falkája javát választott ki. Szép vadászat; élénk ballali. Este Konstantin gróf egy csalétekkel tön kísérletet, mellyet Lengyelországból hozott s mellynél egy vén sakál lelte halálát. — Ma 9-én reggel nyomozóink újra az oroszlány nyomaira akadnak. Estére a barlangnyílás előtt foglalunk lesállást.