Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-07-30 / 21. szám

337 azt jegyezte meg magának, hogy ha szülőink a történtek neszét veszik várunkból okvetlen kiköltöznek. S én mennyire ragaszkodtam a szülői házhoz! A kiköltözés eszméjére majdnem sírva fakadtam. Ezenkívül attól is tartottam, hogy öregeink az eltűnt két testvérért engem vesznek kérdőre s ha elmondom az eseményt, a vigyázatlanságnak én iszom meg a levét. Összebeszéltem teliát megmaradt két nővéremmel, hogy apánknak anyánknak a dologról kukkot sem szólunk s azt hazudjuk nekik, liogy a két babát Farkas bácsi vitte el „Lássátok" — mondám testvéreimnek — apa a nélkül is mindig arra tanít, hogy ha boldogulni akarunk, ne higyünk senkinek, ne bízzunk senkiben — kezdjük meg e tant mindjárt irányában." És úgy lön. Szülőinket rászedtük -se bizalmatlanság majdnem az összes család bőrébe került, mint ez a következőkből kitűnik. Pár nap múlva az esemény után egy hajnalon apám anyám a vár benső katlantermében aludt s mi is körűlök fészkeltük meg magunkat. A megelőző éj fáradalmait pihenték ki szülőink (szegények egész éjen át a mi gyomrunk érdekében működtek) s eszük ágába sem jutott arra gondolni, a veszélynek minémű fellegei tornyosulnak fejeink fölött Anyám volt első, ki éberebb álmából felrezzenve s apám orrát megrántva^ igy szólt : „Talpra apjuk, gyanús neszt hallok kivűl, felül, jobbra, balra, mindenfelé!" Apám rögtön felugrott s ö is, én is és mindnyájan perczig feszülten hallgatóztunk. A zaj nöttön növekedett, a várkaput s fölöttünk a boltozatot erősen döngették, sőt már a várkapun belől is sajátságos nyiszorgás és ugatás volt hallható „Ez a borzzal atyafiságos ebek harczi indulója" mondá rémülten, de a helyzethez képest elég lélekéberséggel apám — „a fejünk fölötti döngést ásó, fúró, csákány okozza" (e szavaknál szivemben szemrehányó szúrást éreztem) „ez rendszeres várostrom, melly ellen nincs védelmi rendszabály. Meneküljünk a titkom utakon. Te" — s itt anyámhoz szólt — „az első előszobába vezető szorost fogod védeni addig, mig én a legbiztosabb utat kikémelem." S ezzel elrohant. Hála a szerteczikázó alagutaknak, a borzkutyák neui a főfolyosón nyomúltak befelé s igy pár percznyi időnk maradt az önvédelemre. Epár perez elég volt arra, hogy apám lélekszakadva térjen vissza kémszemléjéböl.