Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-07-10 / 19. szám

VADÁSZ-ÉSVERSENYLAP. Szombat, julius 10. 10. SZ. Második évfolyam 1858. Vízivadászaí a Sárréten. HAVAS SÁNDORTÓL. (Vége.) Mi a vizivadászat idényét illeti, ez, mint fönebb említém, már kora tavasszal, vagy inkább még a tél végével kezdődik. Tart azután mindaddig, mig a vízivad nyári tollait nem kezdi liányni, vagyis r mint az itteni kifejezés tartja, nem „loliosodik," tehát június közepe vagy végéig. Java vadászatnak azonban csak akkor van igazán ideje, midőn a rét jege tökéletesen fölengedt s csónakkal mindenfelé bátran járhatni. Mire a rekettye kihányta barkáit, már minden vízivad fészkén ül. A jérczék költenek, a liímek egy falkába csapnak össze s mindaddig együtt élnek, míg a tojó egészen föl nem neveli fiait; az illyen együvé került hímeket, mellyek közé csak azon jércze megyen, melly tojásait el veszté, „kajtári'oknak nevezik. Epen midőn a fiók-liba vagy rucza már anyányi s szárnytollai elég erősek, kapja az öreg is vissza tollait; addig mig az úszóvad „lohos," repülni épen nem tud, s illyenkor különálló apróbb tavakból jó vízikutyával sokat ki lehet fogdostatni, ennek és a sasnak üldözései elöl a lohos vízi vad csak gyakori s hosszantartó elbukása által tud s iparkodik menekülni. Julius közepe táján aztán vegyest odahagyják a rétet s a vetéseket szállják meg seregestöl , honnét csak ritkábban térnek a vizre