Vadász- és Versenylap 2. évfolyam, 1858

1858-06-30 / 18. szám

289 zimadarak tojásait gyűjtögeti a nemzeti muzeum s a kedvelök számára, bár semmikép nem tudja elgondolni, liogy az urak mit csinálnak ezen sok haszontalan tojás héjaival! Gyékényből csinos kaskát, ß köpükét köt minden kigondolható használatra; nádból vészt, vétret, és varsát, vagy csíkkast készit, hálót köt; nádat, gyékényt, és sást vág s kévékbe gyűjt; a rétbe nyaralóra csapott szarvasmarhát, juhot, leginkább pedig sertést a porondokon őrzi, de csak úgy, hogy minden két három hétben egyszer, s akkor is lia épen eszébe jut, megnézi, liogy nincs e több bija az idegen lábas jószágnak mintsem maga is szeretné? s ha van — hát „ö nem tehet róla." A pákász végre kis sajkájával fentartj a a sar réti helységek közt a közlekedést éjjel és nappal, a vadásznak biztos kalauzul szolgál; utast és szegénylegényt vagy vásárra járó népet szállít merre s mint parancsolják. Végre az is megesik, bogy a lopott jószágra oly ,,gazt talál vetni", liogy az országnak minden hatósága se tud rá akadni. No de ha biró uram az illyen sport ról szelet kap, a szegény pákászt a városban lakásra szorítják, mitől ő aztán jobban irtózik mint a haláltól, minden esetre jobban mint a ráktól! Apákász ép oly ősegyszerti,vadregényes, és szilaj életet él a lápok közepette, mint a texasi prairinken, vagy a Rocky Mountains közelében letelepült squatter és backwoodman, kiknek életmódjáról Cooper, Sealsüeld s mások egész könyveket irtak. A mi pákászunkról merem állítani hogy ép olly eredeti, és sajátos jelleggel biró egyéniség, mint bármelly „Nathan tbc squatterregulator," vagy „Redskinslayer"; bizony megérdemli, hogy közelebbről megismerjük ! O is mint americai létrokona, egész életét a rengeteg nádasokban s a feneketlen lápok közt, a porond szigeten épített nyomorú nádkunyhóban tölti, majd mindig magában jár s hétszámra sem találkozik emberrel, kivel egykét szétválthatna. Ennél fogva olly hallgatag és mogorva, mint ama nádtö, mellykez sajkáját köté. Ha megszólal is, feleletei olly elharapott rövidek, s a szó olly nehezen jö ki a száján, hogy az ember szinte látja, milly nehezen esik neki a beszéd. És mintha minden tehetsége szemei- s füleibe szállott volna, mindkettő olly rendkívül éles, mint bármelly vadmadáré, mellynek természetét szinte magára ölté. Még mi csak apró fekete pontokat látunk a légkörben, olly távol van hozzánk a vadmadár: a pákász már egész biztossággal megmondja, liogy nagy vadlúd, gyöngyvér, kanálos gém, vagy vadrucza közeledik! Ő legjobban tudja, mellyik vad milly alaku falkában, körülbelöl liányad magával, honnét s hová szokott